Kutyaszemmel...

   Talán ott kellene kezdenem a történetem, hogy egyik nap megjelent az életemben két nagy simabőrű, és kiszakítottak megszokott környezetemből. Ott kellett hagynom a mamit, papit, és az én játékos testvérkémet, akivel addig rengeteget hancúroztunk a szabadban. Betettek valami négykerekű, gyorsan mozgó izébe, amit ők csak autónak hívnak. Nem tudom mi az, de első alkalommal jól felfordult tőle a gyomrom, bele is okádtam a belsejébe. Egyébként szimpatikus ez a két emberke, sokat simogatnak, becéznek.

   Az autó nevű csodaszörny egy szép nagy udvarba szállított minket, ahol várt rám egy idegen kutya, és néhány macska.  Az előbbi szívesen fogadott, örültünk egymásnak. A cicókkal azóta is nehezen megy a barátkozás, bár én már megnyaldostam az egyik arcát, amiért majdnem lezavart egy nagy maflást. Ki érti ezt? No mindegy.
Napról napra sokat foglalkoznak velem, kaptam egy piros pöttyös guruló gumigömböt, talán labdát. Valami oknál fogva elneveztek Bundásnak, adtak rágcsálgatni egy finomságot, aminek csont alakja van, de nem az. Ezt sokat rágom, mert bármi mást a számba veszek -persze olyan dolgokon kívül amit nekem adnak- állandóan rám dörren az a nagyméretű fickó, aki egyébként nagy szeretettel fordul felém. Hogy mennyi mindent nem szabad!? Nem is értem ezt az egészet. Nem ehetek a másik kutyus tálkákájából, pedig ő hagyná. Nem rángathatom ki az ő házikójából a bélést, pedig az olyan jó játék! Nem mehetek be az istállóba, mert ott vannak a kiscicák, és az anyamacska nem kedvel még engem. Így aztán a gazdim se engedi. Ha már a macskáknál tartunk, nem kergethetem őket, annak ellenére, hogy a véremben van. Nem mehetek fel a ház teraszára, pedig csak szeretnék a közelükben maradni! Nagyon sok mindent nem szabad! És a gazdi úgy rám tud dörrenni, hogy muszáj megállnom!

Gazdi! Milyen érdekes! Eddig a mamimnak fogadtam csak szót, most pedig egy olyan valaki utasításait kell követnem, aki még csak nem is négy lábon áll. Szigorú, néha mérges tekintetű ez a máskor oly szelíd és kedves ember, akit mostanra elfogadtam gazdinak. Ha nincs mellettem, nagyon hiányzik, és sírok is utána. Érdekes, mert mindig tudja, ha hisztizek! Akkor soha nem jön elő, de a múltkor kaptam egy pofont a cicától, amikor valóban fájdalmasan sírtam. Azonnal jött, és én meg is nyugodtam. Aranyos volt, de meg is dorgált. Azt mondta, megérdemeltem a pofont, mert bementem a cica után az istállóba. Nem tudja, hogy ma is bementem...

Ma megint autókáztunk, elvitt egy fehér köpenyes nénihez, aki mindenféle fura dolgot nézett rajtam, megszúrt egy tűvel, lenyomott egy kesernyés ízű akármit a torkomon, sőt még meg is mért! Meglepődött, hogy már nyolc kiló vagyok, és azt mondta, hogy szép nagy állat leszek. Nagyon kedves volt, többször megdicsért, azt is mondta, okos vagyok. Adott a gazdinak egy szert, amitől nem lesznek bolháim, aminek nagyon örülök, mert anyáéknál minden tele volt velük, és még most is állandóan harapdálnak. Nem szeretem az élősködőket, de ezt a gazdi is észrevette szerencsére. Mivel jól viselkedtem a rendelőben, és a hosszú úton a négykerekűben, kaptam jutalomfalatkákat. Jó volt! Azt az autóizét is kezdem szokni, bár nagyon melegem volt benne. Állítólag két hét múlva újra megyünk, de addigra már sokkal nagyobb leszek. Az jó, szeretnék már nagy lenni! Talán akkor több mindent szabad majd, mert ma egyébként ismét sokat fegyelmeztek. Ezt nem szabad, azt nem szabad! Ettől megőrülök! A legrosszabb, hogy éjszakára bezárnak egy külön kerítés mögé,  ahol bár nagy a hely, és ott a házikóm, nem szeretek lenni. Nem a hely a baj, ez a kerítés nem kellene. Remélem hamar rájönnek, hogy nem szököm el, és lebontják. Hallottam a gazdit, neki is böki a szemét, de még nem bízik meg bennem. Főleg ma miután sokat rendetlenkedtem, és többször nem fogadtam neki szót. Próbálkoztam, meddig mehetek el, de bizony nem sokáig. Ő a főnök, ez tisztán látszik! Azért játszottam érdekes dolgokat is a kétlábúakkal! Ők a kerítésnél csináltak valamit apró kis ásókkal, amit ha letettek, én rögtön elcsórtam. Vicces volt, ahogy keresgélték! Jó buli volt, bár egy idő után emiatt is rám szóltak...

   Hamarosan leszáll az éjszaka, ismét mehetek a börtönömbe. Érdekes egész nap kint lehetek, akkor is, ha bent vannak a házban, éjjelre mégis mehetek a rácsok mögé. Furcsák ezek az emberek! Bezzeg a másik kutya kint lehet, és a macskák is! Sőt, ha én már nem vagyok odakint, akkor a cicák össze-vissza szaladgálnak az udvarban. Én  is szeretnék! Mindegy, sajnos most már nem tudok kiszökni, az első öt alkalom után minden rést lezártak. Megyek inkább alszom egy picit, később pedig hisztizek, hadd idegeskedjenek miattam ők is!