Bundás

   Mostanában kicsit ritkábban jutok géphez, kevesebb bejegyzést tudok ejteni. Kaptam ez ügyben már finomabb dorgálást is. Sajnálom, igyekszem majd nem elhanyagolni a blogot sem! Lezárult pénteken a Matula sporttábor, erről is még tartozom egy beszámolóval. Szombaton születésnapi összejövetel volt nálunk, ahol édesapám rokoni kapcsolatokat tárt fel a macskáknál. Vasárnap reggel végre meghoztuk Bundást, előző nevén Bodrit. Most erről fogok kicsit mesélni, van miről!

   Annak érdekében, hogy az első beszoktatós napja a lehető leghosszabb legyen, már reggel nyolc órakor elmentünk érte. Az autóutat most egészen jól bírta, hányás nélkül érkeztünk új otthona kapujához.

Emlékezett rám és a környezetre is, Kicsit mindjárt barátságosan üdvözölte. Előző nap ünneplés után apu segítségével kicsit előkészültünk, leraktunk egy ideiglenes drótkerítést, hogy éjszakára el tudjam zárni az új jövevényt. Még délelőtt összeütöttem neki egy kutyaházat, ami ha nem is szép, ideiglenesen megfelelő védelmet nyújt majd a kis bolhafészeknek. Ezeket az újdonságokat mutattuk meg neki először. A ház és a kutyatálkák sikeresen szerepeltek, a kerítés kevésbé. Igazi haspók őkelme, már most többet eszik mint Kicsi kutyánk, pedig méretre egyelőre nem nagyobb még. Úgy tűnt, nem tudok neki elég élelmet adni, mindig kérte volna a többit. Persze elhizlalni nem akarom, így le lett a dolog szabályozva.

A macskák nem örültek visszatértének, és ő is emlékszik még a Cirmitől kapott pofonra, szóval itt még akadnak problémák! Lassan majd azért remélhetőleg megszokják egymást, sajnos azonban még mindig nem tudta elvinni a két kis macskát leendő gazdijuk. Cirmi ettől oly ideges, a párducunk pedig alapból nem kedveli az újdonságokat, főleg ha ugatnak. Sebaj, az idő majd megoldja ezt a helyzetet is!

Bundás nagyon értelmesnek mutatkozik, érti ha valamire azt mondom NEM, jön ha hívom. Amúgy mikor kint vagyok, el sem mozdul mellőlem, követ mindenhova. Hagy dolgozni, csak letelepszik mellém és figyel. Következetes szigorral, szeretettel nevelve igen jó kutya válik majd belőle. Kicsivel nagyon jól összeférnek, semmi bunyó nem volt idáig. Kapott labdát, azzal olyan szépen eljátszott, hogy öröm volt nézni! Erről próbálok videót is feltenni, remélem sikerül. Aminek külön örülök, hogy nem fél a víztől! Tettem ki egy kis kádba vizet, többször is belemászott pancsolgatni. Ezt Kicsi soha nem tette meg, ő nem bírja a vizes dolgokat. 

A bezártságot nagyon nem bírja, lépten nyomon kiszökött a kerítésen, mindig talált egy egy gyenge pontot. Ügyes!

Estefelé eljöttek szüleim, és hozták a Zsömit is. Ekkor megmutatta, milyen házőrző lesz majd belőle! Egész nap nem volt mérges, most azonnal nekiállt rendezkedni. Tudta, Zsömi nem ide tartozik, ezért keményen ugatta! Természetesen a két gazdi közreműködésével összehaverkodtak egymással, de a kezdeti reakció teljesen jogos volt. Itt már ő és Kicsi az úr!

Mindezek után bezártam, és elmentünk csónakázni apuékkal a Desedára, ahol bejártuk apu néhány kedvenc helyét. Megnéztük a töklevelest, a hattyúk fészkét, sőt találkoztunk a királyi családdal is. Felfedeztünk egy kilógó halfarkat a vízben, erről apukám bővebben is írt. Szép, csendes este volt, apró kalanddal, rengeteg szúnyoggal! Hazatérve Bundás jött velünk szembe, ismét talált egy kijáratot... Hihetetlen!

   Éjszakára mindenképpen el akartam zárni, így ismét próbálkoztam. Kétszer ki kellett mennem, még pizsiben is, mert kiszökött, az utolsó próbálkozásomat azonban siker koronázta. Reggel még mindig a kerítés mögött volt, hangos csaholására ébredtünk. Boldogan köszöntött mikor érte mentem, jelenleg szabadon sétálgat az udvarban. Felügyelet nélkül is okosan elvan, így remélhetőleg nem sokáig kell elnézegetnünk ezt a ronda öreg drótkerítést...