A kép láttán sok minden eszünkbe juthat. Winnetou és barátai például halálra röhögték volna magukat, és fejcsóválva állapították volna meg, hogy fehér ember inkább ne gyújtson tüzet. Esetleg rettenetes dohányfüst is lehetne, vagy csupán ködfelhők? Elárulom, szúnyogriasztás!
Pár napot folyóparton töltöttünk, barátainkkal. Minden nagyon kellemes volt, jól éreztük magunkat, ám voltak életünket megnehezítő vérszívók is a társaságunkban. A sok, mint jelző itt nem rúghat labdába, egyszerűen nem lehetett tőlük nyugodtan megülni a fenekünkön. Itt éppen ebédelni próbáltunk, egy kanál leveske után három-négy csapkodás lett belőle. Hamar meguntuk a helyzetet, és a szalonnasütőben rohanvást meggyújtottunk nedves fát, avart, füvet, mindent ami hatalmas füstöt ad. Lett is nagy fehér füst pillanatok alatt, majd pár perc múlva lehetett lakmározni. Nem zavart bennünket sem a bűze, sem a fojtása, végre volt egy kis nyugtunk. Egyszerűen hihetetlen mennyi szúnyog van helyenként, és mennyire agresszívek! A program innentől úgy alakult, hogy a lehető legtöbb időt töltöttük bent a vízben, amikor pedig a parton maradtunk, ment a füstölés. Jó illatunk lett való igaz, de legalább nem dagadtunk a kétszeres méretünkre. Hárman a fiúkkal elmentünk horgászni, eredeti helyünktől kicsit távolabb, ott is rögtönöztünk egy kis tüzet! Mást nem is tehettünk, hiszen szabad testfelületeink azonnal hemzsegni kezdtek a szúnyogoktól, ahogy megálltunk és lepakoltunk. Ilyen támadásnak még sosem voltunk kitéve, hihetetlen volt! A füst viszont itt is megtette hatását, normalizálni tudta a helyzetet.... Élet a vadonban. Nem is olyan egyszerű igaz? Mégis vegyszerek nélkül megoldottuk a védekezést, elszenvedett csípéseinket pedig gyorsan kiszívta a folyó vize. Ez is egy megoldás, még ha nem is a civilizáció vívmánya!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése