Túl vagyunk az első héten. Miután a vakáció szó minden betűje a helyére került, és a múlt hét végi napokon mindenki kézbe vehette a bizonyítványát, hétfőn megkezdődtek a különböző táboroztatások. A mi szokásos sportnapközink is elindította programsorozatát, bár idén egy kis módosításra kényszerültünk. A tábor előtti héten kiderült, technikai problémák adódtak a Matula tanyán, így a korábbi egyeztetések ellenére mégsem tudunk a megszokott és megszeretett helyünkön sportoltatni. Mentő ötletként a Berzsenyi tagiskola különálló tornatermi egységét, a Bagolyvárat helyeztük ki bázisunknak!
Féltünk a tömeges visszalépésektől, de szerencsére a jelentkezők nagy része bízott a csapatunkban. Remélhetőleg nem is okoztunk csalódást, az első hét sikeresnek bizonyult. A tagiskola lehetőségeit is kihasználva a sportjátékok helyszíne a sokkal hűvösebb tornaterem volt, ami ellen senki sem emelt kifogást. A görkorcsolya oktatásra adta magát a közepesen árnyékos kinti sportpálya, az íjászatot pedig az iskola udvarának egyik kellemes és biztonságos pontjára helyeztük ki. A mindenki által nagyon kedvelt számháborút ugyanolyan zöld környezetben sikerült biztosítanunk, mintha a Matulán lettünk volna, a Berzsenyi park adott ehhez élvezetes helyszínt. Hétfőn és kedden ezekkel a programokkal maradtunk tehát új bázisunkon, kellőképpen kifárasztva az ifjakat.
Annak érdekében, hogy kiszabaduljunk a város betonrengetegéből, szerdán már reggel kivonultunk a Gyertyános erdő völgyébe. Itt lovaglás, várméta, íjászat, kötélhúzás, és hatalmas erdei számháború színesítette a programot. Csütörtökön és pénteken pedig hova máshova is mehettünk volna ilyen hőségben, ha nem a Deseda-tó partjára? A gyerekek közül azokkal akik tudtak magukkal kerékpárt hozni, Pisti és én kitekertünk a strandhoz, a többieket busszal szállították ki. Végre teret kaphattak a vízi sportok is, mindenki nagy örömére. Évek óta az egyik legkedveltebb foglalkozás a kajakozás, amit eddig a Matula tavon napi szinten tudtunk biztosítani. Idén sajnos ez nem mehetett, így maradt a Deseda.
A leginkább vízbiztos és már nem teljesen újonc diákokkal kajakba ültünk, a többieket pedig tapasztalt evezősök vitték ki a vízre kenukban. Természetesen mindenki kapott úszómellényt, mégis úszómegmérettetéssel kezdődött az evezős program. Úszásképtelen gyerekeket ugyanis nagy felelőtlenség volna kajakba ültetni egy ekkora tavon, mellény ide vagy oda...
Hatalmas volt a hőség, mégis nagyon élveztük a tavi lapátolást! Persze nem maradhatott ki a fürdőzés sem, sőt maradt idő a különböző strandsportokra is, mint például a strandröplabdára a homokos pályán. Nagyon kellemes napok voltak ezek!
Azt gondolom - és remélem nem tévedek nagyot-, hogy sikeres, szórakoztató, kellemesen sportos volt első heti sportnapközink. Bár a helyszín talán nem a megszokott varázsát hozta elsőre, mi kihoztuk belőle a lehető legtöbbet. Aki jól akarta magát érezni, úgy is érezte. Aki részt vett becsülettel a foglalkozásokon, elfáradt. Voltak ilyenek szép számmal, például az én ötödikes kis Ádámom, aki hazafelé a buszon már el is aludt egy pillanatra. Ne nevessétek ki ezért, hiszen keményen dolgozott egész nap, így büszke lehet magára! Én is az voltam rá, és mindenkire a táborban! Szép volt ifjak!
3 megjegyzés:
Miért kell a hajósoknak tudni úszni? Hisz ott a hajó, úgysem szálnak ki! A pilótáknak sem kell tudni repülni, hisz ott a gépmadár nekik. Ők meg nem szállnak kint. :)
Élvezetes programot szerveztetek! Elismerésem!
Ha nem is szállnak ki, de felborulhatnak! Volt már erre precedens, nem is egyszer. Egy csávó pár éve leküldte az egész kajakot a víz alá ijedelmében. Öröm volt utána kihúzni, és vízmentesíteni... Egy szó mint száz, jobb a békesség!
Köszönjük!
Megjegyzés küldése