Megszokhattátok már, hogy minden évben beszámolok fecskéink érkezéséről, legérdekesebb kalandjairól. Családtagnak számítanak udvarunkban. Minden évben izgatottan várjuk őket, hiszen nagy veszélyben vannak, egyre inkább kihalófélben lévő fajról beszélhetünk. Tavaly nem kis izgalmat okoztak, a jó idő ellenére május hetedikén érkeztek meg mindig elegáns frakkban feszítő pilótáim. Idén már nem kell tovább várni...
Ma este esős időben, kissé későn érkeztünk haza. Miközben Bundást dorgáltam éppen - már megint nemkívánatos kertészkedésbe fogott-, ismerős csivitelésre lettünk figyelmesek az egyik fészekből. Megjöttek! Mintha csak minket köszöntettek volna, kidugták kis fejecskéjüket, és mondták nekünk a magukét... :)
A tavaly is lakott fészekbe költöztek be. Nem tudom észrevették-e, hogy megjavítottam! Téli útjuk előtt ugyanis ledőlt a bejáratuk egy része, hasonlóképpen a másik, macska által megtámadott fészekhez. Ez utóbbit még 2010 nyarán érte macskatámadás, ezt követően tavaly egy rozsdafarkú család foglalta el. Ősszel mind a kettő sérült lakást kijavítottam, egy kinyomópisztoly segítségével sárral renováltam a sérült területet. Remélem tartós lesz, majd meglátjuk. A puding próbája az evés...
Abban bízom, hogy a javításnak köszönhetően idén ezt a tavaly még hanyagolt fészket is fecskék lakják be idén, mert nagyon szerettük őket ott a teraszon. Egyelőre még üres, de én bízom a sikerben!
8 megjegyzés:
Lehet csak én vagyok érzékeny
NEM SZERETEM ha fegyvert(neklátszótárgy)fognak rám
mindegy banán az vagy vizipisztoly, a soproni emlékek idején pláne elég durva vicc
csak a fényképedre reagáltam, bocsánat
persze törölheted
de azt gondoltam tanár vagy, felelős a viccekért is
De jó :) Mármint hogy megjelentek a fecskék :)
Hétvégén én meg kint ástam a kertben, egyszer csak valami hirtelen beborította az eget, felnéztm, és egy akkora de akkora gólya húzott el a fejem felett, hogy húúúú meg háááá. Olyan félelmetesnek tűnt, persze tudom hogy nem az, de mégis ilyen közel látni, még a szárnysuhogását is hallottam.
Előtte pár perccel meg egy brekkancsot fordítottam ki a földből, de megvártam míg szépen vissza ássa magát.
Még jó hogy a gólya nem vette észre :) Lehet lecsapott volna rá... :D :D :D Ot mellettem :D
Kedves Katalin! Megmondom őszintén, meglepett, hogy a húsvét hétfői vízipisztolyos képem ilyen hatással lehet bárkire is. Eddig mindenkinek tetszett, ugyanakkor mindenki véleményét tiszteletben tartom. Sajnálom, ha rossz emlékeket hozott ki belőled, vagy bárkiből az olvasók közül! Éppen ezért visszatettem profilképnek a már jól bevált kutyusos képet...
Persze simán kérhetted is volna...
Az a gólyás élmény biztosan nagyon jó lehetett Edit! A másik kedvenc madaram, róla is sokat írtam már. Köszi, hogy megosztottad velünk az élményt!
Kicsit irigyellek, nekem nincsenek fecskéim pedig bíztam benne, hogy egyszer fészket raknak, hisz bőven van hova, az idén még nem is láttam.
Ami késik nem biztos, hogy múlik is. Még építhetnek fészket! Persze az is igaz, hogy egyre kevesebb a fecskepár, és a visszajövök szinte mindig találnak üres fészkeket, így nem kell annyit bajlódniuk az építéssel. Azért csak bizakodjunk! Lehet kapni mű fecskefészket is, ezt kihelyezve nagyobb esélyed lehet. Most aktuális, folyamatosan érkeznek a fecsik... :)
Időben jöttek. Tán két fészekalj is kikerül az idén. :)
Szeretettel néztem őket!
Örülök, hogy ilyen jólelkű ember vagy:)
Remélem is, hogy lesz két fészekalj! Szükség van rá!
Köszönöm...
Megjegyzés küldése