HóBundás

Igencsak régen hoztam már ide Bundásról képeket, történeteket. Volt is, aki a szememre vetette, pedig kutyusunk, kutyusaink igencsak szerves részei mindennapjainknak. Fényképeket viszont újabban ritkábban készítünk, és a kis apró játékok, kalandok sem kívánkoznak mindig blogbejegyzésekbe. Néhány aranyosabb téli képet azért most mutatok nektek... :)

A télről lassan már azt gondoltuk idén el sem jön, majd hirtelen alaposan behavazódtunk. Ahogy a gazdi, úgy kutyája is nagyon élvezte a friss fehér leplet! Jött velem mindenfelé amíg lapátoltam, részt vett a hóember építésében, élvezettel szelte a puha hótakarót. Sokszor fürdött benne, néha alaposan beletúrta magát. Nem fázott szinte egyszer sem, bár az éjszakai hidegeket azért a házikójában töltötte, meleg takarókon.

Az udvarra dolgozni nem lehet úgy kimenni, hogy egy kis játék ne férhetne bele a dologba, így hólapátolás után ahogy letettem a lapátot, már ugrott is. Nagyon szeretem benne, hogy amíg munkaeszközt lát nálam, sosem zargat, csak követ mindenfelé. Olyankor hív játékra, ha úgy látja már végeztem! Akkor aztán mehetett a birkózás, dobálózás, önfeledt örömködés a hóban! Enikővel még vonatoztak is! Nem, ne gondoljatok rosszra, Bundi lánykutya! :)