Vuk vers

  

   Fekete István Vuk című meseregényét dolgozzák fel most folyamatosan a harmadik b osztály tanulói. A fürge lábú róka nevének hallatán mindenkinek felcsillan a szeme még napjainkban is, legyen szó kicsikről, vagy akár nagyokról. Olyan műről van szó, ami hál'istennek nem megy ki a divatból, és amivel a mai kisdiákok is szívesen foglalkoznak. Nagyon élvezik a regény játékos feldolgozását Mónika néni és Gyöngyi néni tanítványai is, munkájuk eredményét pedig osztályuk termének falán lehet megcsodálni. Többek között térképeket rajzoltak Vuk vadászterületéről és mozgásáról, rajzos illusztrációkat készítettek a történetről, rókát hajtogattak, sőt még verset is írtak az ügyesebbek! Balogh Boglárka versét mutatom most meg Nektek!

Balogh Boglárka (3.b)

Vuk vers

Egyszer Kagnak

fiai születtek,

ezek közül legjobban

Vuknak örülhettek.

A kis rókában

nagyapja vére folyt,

szülei szemében a

legszebb csakis ő volt.

Kis idő múlva

a vadász az erdőt járta,

s a rókavárat

sajnos feltárta.

"Ezt vidd!" - mondta

Kag, és átnyújtotta Vukot.

Iny oda, és vissza is

szélsebesen futott.

Majd a léptek

egyre hangosabbak lettek,

de a rókák

el nem menekülhettek.

A kis róka

egyedül volt,

s a szüleit várva

semmit se szólt.

Hogy mi történt Vukkal?

Azt senki se tudja,

csak Fekete István,

aki könyvében elmondja.

Kell ennél jobb könyvajánló? Aki még véletlenül nem olvasta Vuk történetét, Bogi verse után biztosan kezébe veszi majd a könyvet. Nekem nagyon tetszett, csak gratulálni tudok hozzá!