A nevezési díj mindösszesen egy tábla csokoládé, amit aztán a Borostyánvirág Anyaotthon, és a Hajléktalan Szálló lakói közt osztanak szét a szervezők. Ezzel, hogy a családok, és a gyerekek lemondanak egy-egy tábla csokoládéról -ami a nélkülözőkhöz kerül-, a szeretet és az odafigyelés fontosságára hívják föl a figyelmet, ami nem csak karácsonykor, utána is nagyon fontos!
Szimpatikus elgondolás igaz? Olyannyira, hogy ma kb. 560 nevező vágott neki a kellemesnek ígérkező sétának, a füredi szőlőhegyen. Három táv közül lehetett választani, 4 és 10 km között. A kaposfüredi iskola előtti gyülekezőhelyen a sok ember között könnyű volt ismerősökre lelni, spontán összeverődtünk mi is néhányan a jelenlegi osztályunk családjaival. Rövid egyeztetés után valamennyien a leghosszabb táv mellett döntöttünk.
Kaposfüredről Magyaregres irányába indultunk el, majd a Gombási parkerdőben sétáltunk le a Deseda-tó partjáig. Az Arborétumba vezető hídnál értünk ki az erdőből, majd a 67-es főutat keresztezve folytattuk túránkat a szőlőhegyre. Közeledvén elhaladtunk kedvenc öreg fűzfám mellett, ami így télvíz idején még roggyantabbnak látszott, mint általában, de így is tiszteletet ébreszt minden természetkedvelő ember lelkében.
Jócskán elütötte már a delet az óra, mikor túránk célját elértük, nevezetesen a füredi szőlőgazdák pincéit! 11 szőlősgazda ugyanis azzal támogatja a rendezvényt, hogy kinyitja a pincéjét, forralt borral, teával, zsíros kenyérrel kedveskedik a próbázóknak. Az első állomásunkon már sokan megfordultak, így is nagyon finom házi bort kóstolhattam. Enikő volt olyan kedves, hogy beérte a zsíros kenyérrel és teával, így nem kellett a sofőrség miatt aggódnom. Jó-jó, azért mindenhova nem tértünk be, de 4-5 helyen biztosan megfordultunk. A finom forralt bor és a lila hagymás zsíros deszka igazán jólesett a hideg időben! Köszönet érte a gazdáknak!
A jó társaságban gyorsan elmúlt az idő, indulnunk kellett haza, hiszen hétvégente azért a házimunka is várja az embert! Mielőtt azonban hazamehettünk volna, még volt egy kis elintéznivalóm....
Még a túra során a Gombási parkerdőben tettem egy kis "kötelező" kitérőt a fák közé, erősen szólongatott ugyanis a természet. Hívó szavának nem lehetett ellenállni! :) Igen ám, de elhagytam közben a lépésszámlálómat! Egy szívünknek kedves egyéntől kaptam karácsonykor, amiért ilyen sokat járok túrázgatni. Meg kellett találnom!
Autóval visszamentünk az erdőig, majd befutottam a nevezetes helyig. Szerencsére pontosan emlékeztem, hogy merre futottam előzőleg, így sikerrel jártam! Szerencsém volt, mert bár az ösvénytől úgy egy méterrel beljebb esett, de nem temetődött el a sűrű avarban!
Nagyon szép időnk volt, a szikrázó napsütésben csak az olykor feltámadó hideg szél okozott kellemetlenségeket, ezt azonban bőven kompenzálta a forró tea, és bor. Kellemes program volt, a szeretet és jótékonyság jegyében jövőre is elmegyünk!
A képek egy részéért köszönet Tamásnak, én ugyanis megint otthon hagytam a fényképezőgépem... :)
1 megjegyzés:
Hiszen ez csodálatos !
Megjegyzés küldése