Benedek Elek -vagy ahogy a gyerekek hívták, Nagyapó-, 152 évvel ezelőtt született 1859. szeptember 30-án, egy kis erdélyi falucskában, Kisbaconban. A falu lakói melegszívű, becsületes emberek, akik munka közben, vagy esténként, évszázados meséket meséltek egymásnak esténként. "Nagyapó" összegyűjtötte ezeket a gyermekkorában hallott történeteket, majd maga is írt meséket, hogy a mi gyermekkorunkat is széppé tegyék. Rá emlékeztünk az elmúlt héten.
A napköziben a népköltészet körül forgott a világ múlt héten, iskolánk ugyanis csatlakozott ahhoz az országos programhoz, mely szerint Benedek Elek születésnapján megkülönböztetett figyelemmel foglalkozunk a mesével.
Minden napra jutott egy-egy érdekesség, és persze elmaradhatatlan volt a délutáni mesehallgatás is. Hétfőn az ünnepélyes megnyitó, a hét programjainak ismertetése után, a felső tagozat diákjai olvastak fel népmeséket, a kis alsósoknak.
Kedden kézműves foglalkozások keretében minden kisdiák a kedvenc meséjét illusztrálhatta, miközben az iskolarádióban ismét felolvasást tartottak az ötödikesek. Szerdán mindenki elkészíthette kedvenc mesehősét bábfigura formájában, a 3.-4. osztályosok pedig egy könyvtári mesevetélkedőn is részt vettek.
Csütörtökön volt a hét legmozgalmasabb, legizgalmasabb és leghosszabb programja. Az alsós kisdiákok az iskola udvarán népi játékokat játszhattak, miközben a sikeresen végrehajtott feladatokért petákokat kaptak. Ezeket a petákokat később beválthatták a kincstárban, ami korábban folyamatosan megtelt már, a gyerekek által megunt apró kis játékokkal. Ezek a régi kis csecsebecsék így újabb szerető gazdikra találtak, mondanom sem kell, sokak örömére! Ennek a programnak a lebonyolításába bevontuk a felső tagozat tanulóit, akik nagy örömmel segítettek. Közülük is legnagyobb létszámmal az ötödik évfolyam napközisei szorgoskodtak fiatalabb társaik körül. Nagyon szépen megállták a helyüket, büszkék voltunk rájuk!
Pénteken, Benedek Elek születésnapján megemlékezést tartottunk az íróról, majd az ünnepélyes záróműsor után okleveleket, ajándékokat kaptak a hét legjobbjai. Díjaztuk többek között a meseíró gyerekeket, a vetélkedők győzteseit, de különdíjat kaptak a legrégibb, legkisebb, legnagyobb, és legkülönlegesebb mesekönyvet bemutató ifjak is. Végül egy népi táncházzal zárult a programsorozat, amelyért főként Gyöngyi néninek tartozunk köszönettel....
A meséről...
"A mai világban mindenképpen van létjogosultsága, értelme a népmesének, hiszen a szereplők a legfontosabb emberi tulajdonságokra áhítoznak: a szeretetre, az igazságra, az egymás iránti tiszteletre, a jóra.
Ezek segítségével tudnánk a világban bárhol békében, boldogságban élni."
7. osztályos tanuló
3 megjegyzés:
Szép beszámoló, szép képekkel.
A mai technika világában, egyre kevesebb gyereknek mesélnek a szülők, a gyerekek dvd-én nézik a meséket, semmi kifogásom ellene, de szegényebbek lesznek egy szép emlékkel, a mesélő édesanya képével, amit én mai nap is őrzök.
Nagyon szép...itt szeretnék gyerek lenni.
Köszönjük!
Rózsa, teljesen igazad van! Szerintem is nagyon fontos, hogy a szülők, nagyszülők szakítsanak időt a mesélésre!
Megjegyzés küldése