
A hétvégét Pöti húgom meghívására Békásmegyeren töltöttük, ahol pár hetes késéssel megünnepeltük az ő születésnapját, és ezzel együtt családi banzájt is tartottunk. Jó volt nagyon, csakúgy mint a Margit-szigeten tett hosszú sétánk. Itt botlottunk bele egy vattacukrosba, akire hamar le is csaptunk.

Egy biztos. A vattacukor mindannyiunkat gyermekkorunk napjaiba röppentett vissza néhány röpke pillanatra. Nem csak elfogyasztói érezték jól magukat általa, hanem mi is. Enciről a fehér bajusz és szakáll, a piros kabát kapcsán pedig eszembe jutott az is, hogy nemsokára jön a Mikulás...
6 megjegyzés:
Szuper volt, örülök, hogy jöttetek :D
Ugye milyen jó visszarepülni!
Sikerült!
Megyünk máskor is! :)
Kedves Adelid, a múltba való visszatérés, az emlékezés szerencsére legtöbbször tényleg jó! ;)
Örülök, hogy sikerült! Mi volt a baj, rájöttél?
Érdekes, de a vattacukrot én sem nagyon kedveltem, kedvelem. Beeszel valamit a szádba, villanásnyi idő kis ízzel és már nincs is semmi.
Bohóckodni viszont nagyon jó néha. :)
Hát, én is inkább pótszakállnak használnám!!! De azért egészségükre!
Üdv,
Szilvi
Megjegyzés küldése