Papi pipa 30

  Évek óta szerettem volna elmenni erre a dél-zselici túrára, valahogy mégis mindig kimaradt. Elsősorban az odautazás miatt, mivel tömegközlekedési eszközökkel nem lehet eljutni Ibafára a kezdési időpontig, sőt a visszaút is igencsak nehézkes. Autóval kell tehát nekiindulni, ami ugyan nem akadály, mégis valahol egyfajta gát. Ez meg is látszik a túra látogatottságán, mivel most ebben a gyönyörű időben sem voltunk túl sokan. Mi azonban Bogival és Rajmival részt vettünk az eseményen, és egy nagyon szép környéket járhattunk be ezáltal.

    Reggel korán kezdődött a napunk, fél hétkor kezdtem el összeszedni az ifjakat. A túra fél nyolckor kezdődött, előtte azonban még meg szerettük volna nézni a Pipamúzeumot, amit most a nevezési díjban foglaltak szerint külön díj nélkül megtehettünk. Szép volt!

Az útvonal Ibafáról keleti irányban indult el, Kisibafa felé, majd tovább mentünk Goricára, ahol egy nagyon szép haranglábnál találtuk meg a második ellenőrzőpontot. Eközben szép mezőkön, földes utakon át elhaladtunk a volt korpádi erdészház helyén, és a szintén régi Ratkóca-pusztán. Mindkettő helyét ma már csak tábla jelzi. A puszta után annyira beszélgettünk, hogy nem vettünk észre egy fordulót, így rossz irányba mentünk tovább. Szerencsére azonban kb. 500 m megtétele után észrevettem a hibát, így nem kavartunk el túlságosan.

Goricáról széles kavicsozott út vezetett egy gyönyörű régies faluba, Kánba. Itt a rekonstrukcióknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben, a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége fedezhető fel. Kán ma már kicsiny kis üdülőfalu, és ami nagyon tetszett, hogy nincs aszfaltútja sem, szóval tényleg a régies értékek dominálnak minden téren a településen. Gyönyörű!

E szép falu után Hollófészeknél újabb ellenőrzőpontra leltünk. Hollófészek a Zselic legmagasabb pontja, 358 méter magasan van. Tulajdonképpen egy majdnem sík hegytető, a kilátás le a völgyekbe kitűnő.

Innen hamarosan ráleltünk a Fekete István emlékösvényre, így séta közben elolvashattuk az út mellett elhelyezett, az író műveiből idéző táblák szövegét. Meglepett milyen hosszú ez az ösvény! Tulajdonképpen a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra útvonal mellett találhatók, Hollófészek és Felsőkövesd között. Itt Felsőkövesden szintén a haranglábnál találtuk meg következő ellenőrzőpontunkat, ahol már nagyon szomjasak voltunk, vízkészletünk ugyanis kimerült a nagy melegben. Üldöztünk ugyan egy jégkrémes autót, ám az gyorsabbnak bizonyult nálunk, ráadásul gyenge üzleti érzékkel bírt a vezetője is. Szerencsére a ponton felfrissíthettük magunkat, sőt megtudtuk, hogy a következő ponton vízvételi lehetőség is lesz.

Addig azonban még meg kellett tennünk két kilométert, erősen emelkedve. Nagymátén a Fekete Istvánról elnevezett füvészkertben, fedett pihenőnél kaptuk meg az újabb pecsétet, ezenkívül megnézhettük az író szobrát, a gyönyörű kertet, és a vadászháznál megtölthettük végre kulacsainkat is.

Az utolsó szakaszban sok-sok földúton, erdőn-mezőn át érkeztünk vissza Ibafára délután fél három magasságában. A célban 31 km (plusz a kis kitérő...) megtétele után kitűzőt, és frissítőt kaptunk. 

    A legutóbbi túránknál azt mondtam, hogy az utolsó legmelegebb nap volt. Némiképpen tévedtem, bár most már pár fokkal hűvösebb volt már a levegő, azért így is nagyon izzadtunk. Meleg, tiszta, sármentes, összességében teljességgel ideális kirándulásunk volt, szép nyárbúcsúztató. Most legalábbis már úgy tűnik, véglegesen beköszönt az ősz...

További képek: itt!