Pizzázni voltunk

   Mi ebben a sztori? Ha nagyon szigorúan nézzük, persze semmi. Emberek jönnek-mennek a különböző pizzériákban, nem nagy történet. Tulajdonképpen ez sem az. Csak azoknak a nyolcadikosoknak nagy szám, akik már ott állnak a búcsúzás kapujában, és minden egyes közös program további kellemes emlékekkel tölti fel őket a jövőre nézve...

   Osztályunk nyert egy kis pénzt, ráadásul az osztálypénzből is van még keret, szóval Zsuzsa néni vezényletével közös vacsorára indultunk kedden este. Vendéglátó helyünk Kaposvár szívében a Bianco Nano Pizzéria volt. Személyes kötődésünk is van ehhez a kellemes helyhez, Sheri szüleié az üzlet. Kaptunk hát kedvezményt is, de nem ez volt a lényeg. Jó társaság, kellemes együtt töltött másfél-két óra. A pizzák isteniek! Külön miénk volt a felső szint, mégis kicsit féltettem a lent lévő idegen vendégeket. Nem voltunk ugyanis halk társaság. Persze nem én kiabáltam, nem is Zsuzsa néni. Ennek a korosztálynak azonban lényegesen magasabb a zajszintje mint nekünk, és bár nem voltak rosszak a gyerekek, nem is kiabáltak, mégis zajos volt a 27 kamasz együtt. Vidám nevetgélések, lányos sikongatások és vihogások, idétlen viccek hasítottak bele a máskor megszokott békés csendbe. Nem haragudtunk, jól érezték magukat. ...

   Minden nappal közelebb kerül az osztály a búcsúzáshoz, hamarosan elmúlik a közös nyolc év. Ilyenkor fontos, hogy az utolsó pillanatokat feledhetetlenné, barátságossá varázsoljuk. Erre jó volt ez az est. Lesz még néhány emlékezetes napunk, azonban a tanulásról se feledkezzetek meg kedves tanítványok! Az is fontos... :)