Borúlátás

   Nem szokásom blogbejegyzésekre új bejegyzéssel reagálni, mert a válasznak ugyebár a megjegyzések között van a helye. A kivétel azonban néha erősíti a szabályt, meg aztán túl hosszú lenne ez megjegyzésnek. Sőt, talán így többen elmondhatják majd véleményüket pro és kontra. Egyik kedves internetes barátom kutyákkal kapcsolatos bejegyzésére kívánok reagálni ma, és remélem kicsit sikerül belé lelket öntenem.

   Roni a kölcsönkutya című irományában maga a történet mellett reagált is egy őt negatívan érintő kritikára. Ezt a kritikát pont nálam ejtették, de nem rá értették személyesen. Valóban kicsit talán keményre sikerült ez az osztályozás, de mindenkinek a véleményét tiszteletben kell tartani. Józseffel egyet tudok érteni abban, hogy csak azért mert valakinek nincs kutyája, még lehet jó ember. Tényleg sok minden befolyásolhat egy ilyen döntést. Én is azt mondom, hogy az állattartás nagy felelősség, így csak az vágjon bele, aki minden kétség nélkül mer belevágni. Nagyobb bűn az, ha valaki tart állatot, de nem gondozza megfelelően!

Amit azonban még kiolvastam már nem egyszer nálad, kedves Jóska, az a túlzott borúlátás! Gyermekkorunkban mindannyian úgy képzeljük, hogy az élet egy csodaszép, egyszerű játék, egy nagyszerű kaland. Ebből körülbelül csak a csodaszép lehet igaz, de ez is nézőpont kérdése. Életünk valójában kőkemény, viszontagságokkal teli küzdelem. Ezzel együtt jár a fájdalom, a ború, a szomorúság, sőt az elmúlás is. Mindez azonban az élet része! Meg kell tanulnunk ezzel együtt élni, gondjainkból a legtöbbet kihozni, megerősödve továbblépni, és az élet örömeire odafigyelni. Megértem, hogy Néró elvesztése akkoriban nagy keserűséget okozott, előtte azonban boldoggá tett! Ha örökké az elmúláson gondolkozol, ettől való félelmedben nem engeded be szívedbe az örömöt, azzal valahol magát az életet tagadod meg!

Gondolj csak bele! Vannak gyermekeid. Őket is bármikor baj érheti (kívánom, hogy ez sose következzék be), ami szörnyű nagy lelki fájdalom lenne. Mégis emiatt ha visszarepülhetnél az időben, megakadályoznád születésüket? Megtagadnád azokat a boldog éveket, amiket együtt töltöttetek? Amelyek során nyomot hagytak a világban? Szerintem nem. Te egy nagyon jólelkű ember vagy, akinek a sors kemény lapokat osztott. Ezzel nehéz szembenézni, változtatni azonban lehetetlen. Ezekkel a leosztott kártyalapokkal kell végigjátszanod hátralévő éveidet, és csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle. Hiszem, hogy nagyszerű kutyatulajdonos lennél. Ha kiválasztasz egy kutyát, az több mint egy évtizeden keresztül társad lehet! Lehet, hogy nem. Nem tudhatjuk. Addig azonban sok örömöt okozhattok egymásnak, és ez az ami fontos! Az általad nevelt kutyus nálad biztosan jó kezekben lenne az idő alatt, amit egy magasabb hatalom számára kijelölt. De mi van, ha félelmed miatt megtagadod? Ha csak azért mert nem merted befogadni a szívedbe, már rossz gazdához kerül? Akkor mi lett volna a jobb?

   Ne haragudj, ha kicsit keményen fogalmaztam. Tudom, hogy nagyon reálisan gondolkozol, sokban egyetértünk. Van amiben nem, de ez így természetes. Szeretném, ha fel tudnálak kicsit rázni és több boldogságot engednél magadhoz, több apró örömöt vennél észre. Hidd el, jó ember vagy! Bízz a szeretteidben, barátaidban, magában az életben! Mert bár kemény, de szép az élet!   Csak észre kell venni!