Zöldike

   Az első támadásokat általában újabbak követik, így van ez Tél tábornok esetében is, mint minden évben most is. Egyre jobban erőre kap a hideg, és bár eddig még csak szárnybontogató kisebb csapásokról beszélhetünk, mi már folyamatosan gondoskodunk kertünk madarairól. Megkezdtük a rendszeres madáretetést, és reggelente mikor véletlenül itthon vagyunk, örvendezhetünk a madárseregletnek. Egyszer azt ígértem, apránként bemutatom a nálunk megforduló egyedeket, most folytatom a megkezdett sorozatot.

   Tegnap ezüstvasárnap reggelén kilencig itthon tudtunk maradni, utána kellett Encit dolgozni vinnem. Nyolc óra körül vettük észre, hogy csapatosan támadják a cinegék az etetőt. Közöttük fedeztünk fel néhány zöldikét is, akiket tavaly óta hiába próbálok lencsevégre kapni. Ez persze most sem sikerült, így a képen látható példány bizony nem nekem köszönhetően került bemutatásra. Alapvetően bizalmatlan madarak, ha kimegyek a teraszra és megpróbálok kicsit is közeledni feléjük, elröppennek. Az ablakból szépen megfigyelhetők, onnan viszont sajnos nem tudok képet készíteni, megfelelő felszerelés hiányában, pedig megérné!

A zöldikék teljesen más stílusban bontják a magokat, mint a cinegék. A cinege kiveszi a magot és odébb röppen, míg ők helyben el is fogyasztják szerzeményüket. Országszerte gyakori, olajzöld színű pintyféle. Hazánkban elterjedt fészkelő, nem árt tudni róla, hogy a kihelyezett odúkat nem foglalja el. Csak a saját fészkét kedveli. A fára épített fészek fűszálakból, mohából, gyökérszálakból készül, és a szülők tollpihékkel bélelik. Az 5–6 tojásból 13–14 nap költés után kelnek ki a fiókák, akik 11–14 nap múlva bekövetkező kirepülésükig fészeklakók. Évente rendszerint két fészekalj nő fel, az első április-májusban, a második a június-júliusi időszakban. Erdőkben, fasorokban, parkokban, kertekben gyakori madarunk. A jobban éneklő egyedek éneke némileg a kanáriéhoz hasonlít.

Hossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–28 centiméter, testtömege 80–100 gramm. A magevőkre jellemző kúpos csőrrel rendelkezik, mely halvány hússzínű. A kifejlett hím színe élénkzöld, a tojó színe tompább, szürkébb. Mindkét nemre jellemző az élénksárga szárnytükör és faroktő. Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja -vagy az etetőkét-,de a hernyókat és ormányosbogarakat is pusztítja. Állandó fajnak számít, bár telente alkalomadtán kóborol. Hangadása változatos, repülés közben pergő „tyü-tyü-tyü”, a költési időszakban pedig a madarászok által „zsírozás”-nak nevezett „dzöíí”. 

   Védett, természetvédelmi értéke 10000 Ft! Persze ne csak ez miatt ne bántsuk, szemgyönyörködtető élőlények, így csak teleobjektívvel lövöldözzünk rájuk! Egyszer talán nekem is sikerül majd a saját fotómat elkészítenem. Ha így lesz, közzéteszem!