2010. december 18., szombat

Nyitnikék!

    A mai nap fő meghatározója a hó! "Hó, hó, és hó!", ahogy apukám írta bejegyzésében nagyon helyesen. Esett egész nap szinte lankadatlan, és vastagon beborított mindent. Jutott munka miatta elég, fél délelőtt csak lapátoltam. A falusi élet egyik szépsége, hogy a hólapátolás nem röpke fél órás munka csupán. Közben azonban ismét csodálhattam madarainkat.
   Lassan már az erdőkből is bejönnek repülő barátaink, mert egyre kevesebb a táplálék. Miközben toltam a havat, a fejem felett ellepték az etetőt, sőt az egész fát. Ma legszínpompásabb madaraink, a cinegék jöttek. Legtöbbjük széncinege volt, de néhány kékcinegét is felfedeztem közöttük. Ők a zöldikével és a "Doktor úrral" ellentétben nem bizalmatlanok az emberrel szemben. Közel tudtam menni hozzájuk, így néhány képet készítettem róluk. 
A széncinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben. Idén odút is teszek majd ki nekik, mivel tavaly sajnos elmaradt.
Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka nagyjából két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.
Megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról ezt a mindenevő madarat. Csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig. A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék poloskák, és hernyók szerepelnek. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik (akár a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket). Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják, nem válogatósak, szinte minden puha magvat szívesen fogyasztanak a napraforgótól a dióig. Az etetőkben sem válogatósak, mivel a legtöbb etetőn ügyesen mozog. Én jelenleg napraforgóval etetem őket. Érdekes ahogy kiszedik az etetőből a magot, majd kicsit odébb egy-egy faágon bontják ki. Jó nézni őket! Természetesen védettek, eszmei értékük 10.000 Ft!
   Apu azt írta, hogy lapultak a madarak a hóesésben. Nálunk nem! Egész nap repkedtek, ettek. Egyszer egy egerészölyv is beröppent közéjük, nagy riadalmat okozva. Szép, nagyon szép látvány volt! Az is nagyon érdekes, ahogy ezek a kis akrobaták mindenféle mutatványokkal tornáznak a különféle etetőkön. Mikor túl sok volt belőlük, Bundás már nehezen bírta zizegésüket, és olykor rájuk ugatott, elzavarta őket. Persze csak másodpercekre, mert nem féltek tőle! Kutyám pedig inkább elment vakondosat játszani a friss vastag hóban...

1 megjegyzés:

MJ írta...

Szépek! Talán nálatok szélvédettebb helyen van az etető, azért nem ültek el! Ma már nálunk is nagy a nyüszgés.

Megjegyzés küldése