Advent Grazban

   Advent második vasárnapjához érkeztünk. Vészesen közeledik a karácsony, mi pedig egyre több adventi programon veszünk részt. Ilyen volt a tegnapi nap is, amikor Grazba látogattunk el. Graz Ausztria adventi fővárosa is lehetne, hiszen alig találni még egy olyan osztrák települést, ahol a város életében ilyen nagy szerepet játszana a karácsonyi időszak. Az óváros valamennyi nagyobb terén adventi vásárok várják az érdeklődőket.

   Szombaton hajnalban kezdődött a nap, fél négykor legszívesebben agyonütöttem volna a vekkert, és csak azért nem tettem, mert érdeklődéssel vártam a kirándulást. A kimerültség azonban elég erőteljesen kezd rám telepedni, így nehezen keltem fel. Ötkor indultunk az iskola elől telt busszal, melyet hetedikes, nyolcadikos tanulók, valamint szülők töltöttek fel. Hamar kiderült, hogy nem csak nekem okozott gondot az ébredés, mert egy család kissé elaludt, így negyed órás késéssel vágtunk neki utunknak.

Nyugat felé haladva egyre fehérebb lett a táj, a határon túl pedig határozottan szép lepel borította már a földeket. Grazba érkezve 30-40 cm-es hótakaró fogadott minket, megalapozva a kellemes hangulatot. Az itt töltött idő alatt több sétát is tettünk az óvárosban, mely Ausztria 1999 óta világörökségi védelmet élvező kulturális helyszíne. Az évszázadokon keresztül prosperáló, háborúktól kevésbé sújtott város jól megőrződött történeti magja sok tekintetben kettős arculatú: a Habsburg-uralom alatt álló, ún. monarchikus közép-európai városok szép példája középkori hangulatot árasztó, megkapó zugokkal, egyszerre mediterrán hangulatú és poroszosan szabályos település. Az ide látogatók karácsonyfadíszek, kézműves alkotások és különleges ajándékok közül válogathatnak, a vásárokat pedig belengi a karácsonyi sütemények és regionális finomságok, valamint a gőzölgő forralt bor, a gyümölcsbor és a puncs édeskés illata.

Szabadprogramként ezekben a vásárokban nézelődtünk, de a nagy vásárlás elmaradt. Igaz, nem is azért mentünk. Osztrák viszonylatban nem drága, de a kimerült magyar pénztárcáknak mégis sok volt minden. Ittunk azonban puncsot, és hoztuk magunkkal az emlékbögrét. Nagyon hideg volt, ezért egy alkalommal fél órára elfoglaltunk egy helyi áruházat is, melegedés céljából. Előtte azonban még felmentünk a Várhegyre a város egyik különleges közlekedési eszközével a siklóval. Megnéztük az Óratornyot, mely a város egyik legfőbb jelképe. Alaposan átfagytunk, de jól éreztük magunkat! Tulajdonképpen az tette volna sokkal szebbé a városnézést, ha esti fényben járhattuk volna be a vásárokat. Erre azonban nem volt lehetőségünk, mert négy órára már a riegersburgi Zotter csokigyárhoz kellett érkeznünk, ahol fél ötkor indult bemutató körutunk.

Audioguide (magyar nyelven is!) kalauzol végül bennünket az üzemen, minden munkafolyamatot bemutatva. Az üzemrésztől persze hermetikusan el van választva a látogatói rész, de az üvegfalakon keresztül mindent jól szemügyre vehetünk, és az egyes állomásokon mindent megkóstolhatunk a kakaóbabtól kezdve, a nyers csokoládémasszán keresztül a kész csokoládékig. Akit a csokoládé és a csokoládégyártás komolyan érdekel, mindent megtudhat róla. Csokikedvelőknek, éhenkórászoknak kötelező program, de vigyázzunk! A sok kóstoló után könnyen rosszul lehetünk... (mi is megsínylettük)

   Összességében kellemes, tartalmas napunk volt, amibe belefért egy kis "fürdetés" is. A hazafelé vezető úton többen szenvedtek ugyan a sok csokoládétól, de talán mégis mindenki elégedett volt. Ma már újra rá tudok nézni az édességre is, bár tegnap még nehezen tudtam elképzelni. A legjobb azonban ismét csak az volt, hogy együtt lehetett egy nagyon jó társaság! Köszönjük meg Zsuzsa néninek, hogy megszervezte ezt az utat!