Tél tábornok idejét látta az első támadás megindításának. Ez Kaposvár környékén meglehetősen gyengére sikeredett, mégis adott egy kis ízelítőt, és beindította a védelmi erőket. Most már végképp nem lehet halogatni, és el kell kezdeni a téliesítést.
Reggelre mindent fehér lepel borított, de már nagyon olvadt. Bundásnak ébredésünkkor már nem volt újdonság a különös dunyha, de azért egy darabig még játszott a hóban. A szikrázó napsütés azonban kellemesebbnek bizonyult hosszú távon, mivel inkább kifeküdt napozni, és onnan szemlélte amíg mi Encivel a madarak érdekében kezdtünk el tüsténkedni. Tavaly is folyamatosan etettük kis szárnyas vendégeinket, idén is gondoskodunk róluk. Tettünk ki egy új etetőt is, a Lidl-ben viszonylag olcsón lehetett kapni egy egyszerű, önadagolós műanyag megoldást.
Estére az első támadás nyomai egyre inkább eltűntek, szinte alig maradt már a fehér takaróból. Maradt a latyak, a sár, a só, és a kosz. Ez az a része a télnek, amit a legkevésbé szeretek. Ha már esik a hó, essen rendesen, és maradjon meg rendesen. Legyen miben megfürdetni a hölgyeket, mert ez a mostani még ahhoz is kevés volt. Majd legközelebb! Holnap advent első karácsonya, mindenkinek kellemes ráhangolódást kívánok az ünnepi hangulatra!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése