Virág hétfő - Piros amarillisz

Egykoron már írtam egyik kedvenc virágunkról az amarilliszről. Most itt a tél végén, amikor minden virág színt visz a mindennapjainkba, ismét virágzik egyikük.  Gyönyörű, Encinek és nekem is nagyon tetszik! Megboldogult nagypapám is sok örömét lelte benne, remélem benneteket is jobb kedvre derít! Szép estét, kellemes napot mindenkinek!

Próbálok kompenzálni...

   Tegnap egy kicsit felborzoltam a kedélyeket, és akaratlanul is rontottam olvasóim hangulatán egy kellemetlen témával. Sajnálom, de ki kellett adnom magamból, ráadásul úgy érzem, hogy minél többen beszélünk az ilyen kellemetlenségekről, annál inkább fel is léphetünk majd ellene. Ettől függetlenül ma egy kicsit kompenzálni szándékozom tegnapi negatív hatásomat, és egy sokkal kellemesebb dolgot mutatok!

Gyermekbántalmazás

„A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai
és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.” WHO

Az elmúlt napokban ismét továbbképzésen vettem részt. Hátránykompenzációról volt szó, ennek kapcsán pedig sok mindenről szó esett. Természetesen elég tág téma, amibe most nem szeretnék belemenni. Az első napon több olyan felvételt mutattak nekünk, ami szó szerint sokkolt bennünket. Ebből egyet szeretnék most megmutatni, mert azóta sem hagy nyugodni...

Záróest

   Sítábor. Mi más? Egy hetet nem tudtam volna egy bejegyzésbe besűríteni, nem is akartam. Most azonban előreláthatólag egy időre befejezem, de az utolsó estéről még mesélek egy kicsit...

Csoportképeink

Vissza kicsit a sítáboros témákhoz, mert még van pár dolog a tarsolyomban... Nem akartam mindent egyszerre tálalni, nehogy unalmas legyen. Ha valakinek mégis az, hát most továbbkattint... :)

Pizzázni voltunk

   Mi ebben a sztori? Ha nagyon szigorúan nézzük, persze semmi. Emberek jönnek-mennek a különböző pizzériákban, nem nagy történet. Tulajdonképpen ez sem az. Csak azoknak a nyolcadikosoknak nagy szám, akik már ott állnak a búcsúzás kapujában, és minden egyes közös program további kellemes emlékekkel tölti fel őket a jövőre nézve...

Szembesítés...avagy problémák a felszín alatt

Hancur érdekes játékba kezdett, folytatta egyik novellámat, majd tőlem várja ismét a folytatást. Rendben van, próbálkozzunk... Érdekes a sztori, mely szerint nem minden fehér vagy fekete. Történetemben egyértelműen a lány volt a nagyobb áldozat. Hanczur kissé kételkedik... valóban így van?

Volt egy farsang, állt a bál

   Nem mondom, hogy itt van, mert lassan már vége felé járunk a farsangi időszaknak. Hál' istennek, mert akkor most már egyre jobban várhatjuk a tavaszt. Megvallom unom már a téli szürkeséget! Ezért is volt jó, hogy az iskolai farsangi bálunkon annyi színes és vidám öltözék bukkant fel...

Örök emlék

Bojtor Zsuzsi: Örök emlék


Ha egyszer vége lesz, emlékezni fogok rátok,
Ti remek osztálytársak, nagyszerű barátok.

Remélem ti sem felejtitek a közös emlékeket,

A kellemes napokat, a boldog perceket.

Az együtt töltött időn, vajon fogtok elmélkedni?

S az emlékezés perceiben, jókat nevetni?

Ám ezzel a gondolatsorral még a távolba mutatok,

De ha szükség van rá, segíti az utatok,

Kívánom nektek az összes jót, s szépet,

Én csak azt szeretném, ha vidáman zárnánk az utolsó évet.

Én is ezt kívánom! Kellemesen eltöltött, vidám, de tanulástól sem mentes évzáró hónapokat szeretnék... (Juj, most ünneprontó voltam?) Legyen olyan ez az év, amire minden szempontból szívesen emlékezünk vissza valamennyien! Zsuzsi, az osztály nevében is köszönöm!

Áldozat(okk)á válva

Ott ült saját kis zárt világában, egy sötét és dohos szobában, melynek csak egy nagyon kicsinyke ablaka volt, az is alig engedett be valamicskét a fénysugarakból. Tulajdonképpen gyűlölte ezt a szobát, az apró lakást, sőt az egész házat. A szomszédok mindig fintorogtak ha meglátták, összesúgtak a háta mögött, csak akkor szóltak hozzá, ha valami miatt a nemtetszésüket fejezték ki az irányába. Soha nem voltak barátai, talán csak az általános iskola alsó tagozatán volt néhány játszópajtása, de így utólag visszagondolva ők is sokat gonoszkodtak vele. Homokot szórtak a hajába, teát borítottak a padjába, elkeverték a könyveit, és ha a tanító néni elővette őket, mindig ő húzta a rövidebbet. Mostanra már közelített a negyvenedik születésnapja felé úgy, hogy soha még csak barátnője sem volt.

Csillagszemű

Mit gondoltok ki van ezen a képen? Itt még kis óvodás, négy hónap híján négy éves a kis hölgy. Azóta már igencsak felnőtt, ez pedig a kedvenc gyermekkori fényképe...

Szemvillanás

Miközben hangosan dübörgött a zene és körülötte mindenki pörögve táncolt, ő a tömeget pásztázta tekintetével. Laza terpeszállásban állt, kezeit lazán lógatta maga előtt, arca nyugalmat, magabiztosságot tükrözött. Miközben a legtöbb ember extázisban pörgött, azalatt ő szüntelen figyelt. Kidobóként dolgozott az éjszakában –bár ehelyett a szó helyett jobban kedvelte a biztonsági őr kifejezést-, gimnazista bulik biztonságáért felelt.

Valamikor hajdanán...

   Tameri kezdte, rajta kérjétek majd számon. Arc-kép bejegyzése során szóba került, hogy van édesapámról és rólam is egy ceruzarajz. Megígértük, hogy megmutatjuk... hát itt van!

Munka vagy szórakozás?

   Több bejegyzést ejtettem az idei sítáborunkról, bemutattam szépségét, sikerességét. Most had szóljak ennek árnyoldaláról, a szakmai féltékenységről, irigységről. Mert ez sokak szerint nem munka, csak szórakozás. Tényleg így lenne? Erről olvasóim véleménye is érdekelne....

Te rongyos élet...

"Te rongyos élet, bolondos élet,
Mitől tudsz olyan édes lenni mint a méz?
Te rongyos élet, bolondos élet,
leszokni rólad istenem milyen nehéz!"

A Csárdáskirálynő című operett jól ismert dala jutott eszembe Bundásról. Habzsolja, élvezi az életet, legkedvesebb játéka pedig a rongyozás.