Médi tegnap hivatalosan is betöltötte egy hetes születésnapját! Azon a napon csupa aggodalom vegyült az öröm mellé, most pedig már egyik boldog pillanat követi a másikat. Ilyen pillanat volt, mikor szülinapi ajándékként tegnap elhagyhatta végérvényesen az inkubátort, és anya végre magához szoríthatta...
Éreztem már pár napja, hogy amikor vasárnap végre újra eljutok hozzájuk, én már nem mehetek be látogatni. Az intenzívre ugyanis csak inkubátoros apák mehetnek be, a mobil gyerekeket az anyukájuk viszi üvegen keresztül megmutatni. Nem baj, nem bánom! Akkor is nagy öröm, ráadásul délelőtt még bemehettem az utolsó dobozban töltött pillanataihoz.
Képzeljétek, megismert! Megnyugtatta a hangom, a simogatásom! Sőt az ujjamat magához húzta a kis kezecskéjével, és az arcához szorította! Persze, ez még nem tudatos, de megható élmény volt...
11 megjegyzés:
És ez csak egyre jobb lesz!!! :-))
Sok örömöt nektek!
:)
Szép, megható az új élethelyzet és a naplóba vele együtt beköszönő hangulat!
Isten éltesse a megnövekedett családot:)
Annyira jó olvasni! Minden jót Mindenkinek:)
De aranyosak a Lányok! Sok boldogságot nektek! Nemsokára csak gyarapodni fog...és mehettek haza.:-)
Médi nagyon édi!
Nagyon jó volt olvasni írásod! Sugárzik a boldogság minden betűjéből!
Várjuk a baba-mama beszámolót továbbra is!
Sok örömet és boldogságot a családnak!
Zündéri csöppség növekedj, fejlődj anya, apa és a nagyszülők örömére!
Zündéri=tündéri
Ó, micsoda kis boldogság-csomag.
Számomra megható a bejegyzés és a képek is, sok sok boldogságot.
Kedves Joe bácsi!
Ezt annyira szívmelengető olvasni!!!
További sok-sok boldog pillanatot kívánok!!!
Ölelés a lányoknak! Nagy, csoda dolgok ezek!
És a büszke apának ismételten gratula!
Megjegyzés küldése