Tekeregtünk, tekergettünk...

   Kinézve ma az ablakon szinte hihetetlen, hogy amíg most pulóveres, kabátot viselő emberkéket látok, tegnap még bődületesen meleg napunk volt. Igazi kánikulai napsütésnek örvendezhettünk, egészen a késő délutáni órákig, amikor megérkezett a beígért vihar. Délelőtt viszont még nyugodtan tekereghettünk a szép nyári napsütésben, a zselici dombokon.

   Szombaton rendezte meg a Zöldpont életmódklub a szokásos májusi kerékpártúráját, amely továbbra is az olimpiai ötpróba keretében zajlik. A szokásosnál kicsit kevesebb volt az érdeklődő, talán a beharangozott vihartól való félelem, vagy a másik két kerékpáros rendezvény miatt, ám így is sokan pattantunk újfent nyeregbe. A Kisfaludyból 20 fő feletti létszámban neveztünk az erőpróbákra. A többség természetesen a rövid 20 km-es túrát választotta Patcáig, míg néhányan a középső 40-es távot céloztuk meg ezúttal. A 80-as nagy próbát is letekertük tavaly, és eredetileg idén is ez volt betervezve, de tartottunk a vihar korábbi érkezésétől, ezért a középső útvonal mellett döntöttünk. Én amúgy is megfejeltem még a távot harminc egynéhány kilométerrel, mivel itthonról is úgy hajtottam be a városba kerékpárral, tehát ha ebből a szemszögből nézem, akkor megvolt a nagy túra...

A kisebb távon Kati néni és Andi néni kísérte ezúttal is a lelkes sportolni vágyóinkat, a középső távra pedig most is velünk tartott a Szerencsés család, melynek legkisebb tagja még óvodásként tekerte az apró kis bicajt! Őt nagyobbrészt tandem összekötővel kísérte apukája, míg a két iskolás testvér, Mimi és Lili hősiesen küzdöttek meg önállóan a dombokkal. Komolyan mondom, lepipálnak nálunk nagyon sok hetedik-nyolcadikos növendéket is, pedig harmadik, illetve ötödik osztályosok! Tamással ugyanez a helyzet, aki ötödikes osztályunkból családi kíséret nélkül, a felügyeletemmel szintén nagyszerűen helyt állt, keményen hajtott egész úton. Egy apró esés rendesen összekaristolta ifjú titánunk lábát, ám miután kicsit kimostuk a sebet, zokszó nélkül tekert velünk tovább, szóval minden elismerésem az övé.

   Jó hangulatú, de felettébb izzasztó túra volt ez a mostani, a déli órákban határozottan égetett a nap. Hazafelé vezető utamon Kaposfüred után már találkoztam a közelgő vihar első előjelével, megérkezett az észak-nyugati szél, győztem vele szemben előrefelé haladni. Vicces volt, hogy lejtőnek lefelé sem haladtam volna tekerés nélkül, mégis jólesett a hűvös fuvallat ebben a forróságban. Otthon ránéztem a hőmérőre, 34,8 fokot mutatott. Ma ehhez képest igencsak fázunk....