Egy osztálynyi szeretet

   

Közeleg az évnek a vége, mindenki nagy örömére. Örülnek a kicsik s nagyok, diákok és tanárok. Nyakunkon a karácsony is, így a szünet előtti utolsó tanítási napok középpontjában már az egymás iránti szeretet áll. Ma délután összejött az ötödik bé, és tanóra helyett osztálybulit tartott Zsuzsa néni vezetésével. Ezen alkalomból megajándékoztuk egymást, játszottunk, buliztunk, jól éreztük magunkat.

A mai eseményeknek persze volt egy kis előkészítése, hiszen december elején mindannyiunk nevét felírtuk egy darab papírra, összekevertük, majd húztunk. Sok lett volna, ha mindenki megajándékozza egymást! Így azonban megvolt a hangulat, a meglepetés, és a várakozás varázsa is. Minden, ami kell egy szép karácsonyi pillanathoz. Az elmúlt évek tapasztalataival szemben ez a kis közösség megtartotta a titkot, senki nem árulta el, kit húzott! Nagyon jó volt ez így, mert mindenki figyelte a felhangzó versikéket, jellemzéseket, és együtt próbálták kitalálni a mögöttük rejlő személyt.

Ja, igen! Még Zsuzsa néni találta ki régen, hogy ne csak egyszerűen átadjuk egymásnak a kis meglepetéscsomagokat, hanem csináljuk ezt is játékosan. Rímes verssel, vagy jellemzéssel kellett körülírni az ajándékozott személyt, aki akkor kaphatta meg az ajándékát, mikor magára ismert. Ebből a szokásból hagyomány lett, de soha ilyen jól még nem ment, mint a mostani osztályunknál. A kis ötödikesek, remek kis műveket alkottak, öröm volt hallgatni! Sok szép vers és jellemzés született, élvezettel hallgattuk őket! Ezekből kettőt mutatok most meg itt a blogban, azokat, melyekhez nekem is közöm van. 

Papp Dani eképpen verselt rólam:

Mesélek egy celebről,

Gyereksereg sztárja ő.

Ötödik bé gatyát föl,

Fejeteken kő-ököl.

Tornaóra, verejték,

Ővele kész ünnepség.

Repkednek a poénok,

S közben fogynak a kilók.

Délutáni magolás,

Biosz, töri, versmondás.

Hallgatása jóságos,

Segítsége oly hasznos.

Számtech olykor bosszantó,

Élcelődni marha jó.

Nagy tudású info-tan.,

Sebaj, az erő vele van.

Aranyos, igaz? Dani nagyon tetszett, köszönöm szépen! Sajnos igazán el sem tudtam mondani, mert mire végére értünk az ajándékozási körnek, már elment, ugyanis beteg volt. Ötletes, humoros és nagyon kedves, jólesett!

Én nem vagyok nagy rímfaragó, verseket nem szoktam írni, mégis összedobtam egy hasonló jellemzést a húzottamról:      

Külvárosi iskolából indult,

majd új kalandok felé fordult.

Egy barátjával útra kelt,

s a nagyváros felé menetelt.

Osztálytagként idén debütált,

s mindjárt barátokra is talált

ez a nyúlánk termetű fiúcska,

kinek hozzáállása lustácska.

Barna haja okos fejet takar,

bár ő néha ebből mit sem akar,

hiszen inkább ásítozik,

mintsem a matekon gondolkodik.

Zöld szemében a huncutság

megcsillan, ha lányokat lát.

Szeret velük kekeckedni,

majd sajnos a teremben kergetőzni!

Találd ki, hogy ki is ő,

mondok egy rímet ha még fejed fő.

Az ásoknak ott a Sasi,

nekünk pedig itt a STADI!!!     

               /Stadler Ádám, balra a képen/

Mit ad isten, Ádám is lebetegedett, de szerencsére sikerült őt is becsábítani erre az alkalomra. Bár bágyadt volt nagyon, azért talán sikerült egy kis mosolyt csalnom az orcájára... Jobbulást kívánok fiúk!

Zsuzsa néni is nagyon szép verssel köszöntötte Pannát, sorai nagy sikert arattak. Összességében az ajándékozás nagyon szép pillanatokkal volt teli, bearanyozta a délutánt. De ez még csak a kezdet volt!

Két órán keresztül egymást követték a különböző közösségformáló játékok, szólt a zene, volt tánc, sütemény, üdítő, és töménytelen mennyiségű jó hangulat. Pillanatok alatt eltelt ez a röpke idő, ami alatt egyetlen elégedetlen hangot sem hallottam. Büszke vagyok erre a kis csapatra, mert olyan éretten, olyan okosan viselkednek ezekben a helyzetekben, amilyet már rég nem tapasztaltam, és nagyon sok szeretet van bennük. Ötödik bé és kedves olvasó! Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek!