Nekilódultunk a tavasznak!

   Az elmúlt napok végre tényleg igazi tavaszi időt hoztak, erre már én is azt mondom.  A reggeli fagy körüli állapototokat a nap sugarai hamar megenyhítették, és kellemes melegben lehetett részünk. Szerencsére ma is így volt, közel húsz foknak örvendhettünk. Ez azért is jó volt, mert a bakancsosok újra nekiestek a természetjárásnak. Megejtettük idei első, de nyilvánvalóan közel sem utolsó túránkat!

   Reggel korán kezdődött a nap, fél hatkor kellett kelnem. Nem volt könnyű, mert pénteken elég sokat edzettünk és mozogtunk röplabdán. Kissé fáradtan kecmeregtem ki jó meleg ágyikómból, de a túrázás szeretete, no meg egy jó erős fekete megadta a kezdő löketet. Hétkor indultunk a Gárdonyi iskola elől maroknyi kis csapatunkkal, a Zöldpont hosszú túrájára a Zselic közepébe. Pontosítva indultunk volna, ha nem kezdődött volna mindenkinek ilyen döcögősen a reggel. Bogi morgott, mert nem ivott reggel kakaót. Nem maradt rá ideje, túl későn kelt fel. Közben Rajmi telefonon közölte, hogy tíz percet késik, így ezt az időt kihasználhattuk, és szereztünk finom kakaót a boltból. Mire a későnk befutott, a morgás is csillapodott, erőre kapott a kisasszony, nekem pedig dagadt a májam, hiszen megoldottunk egy igen komoly problémát... :)

Nagyon hidegen indult a nap, amikor nekiestünk az előttünk álló 31 kilométernek. Hat fős csapatunk - Wani, Anna, Bogi, Rajmi,  Gergő és én - a Töröcskei-tóhoz érkezett meg először. Itt még kissé fáztunk, de a nap sugarai már kezdtek melegen érinteni bennünket. A hideg pedig arra jó volt, hogy ne sározódjunk be mindjárt a nap elején. Később úgyis jutott még belőle elég!

Röviden az útvonal a következő volt: a már említett Töröcskei-tótól átkalandoztunk a Gyertyános erdőben lévő Négytestvér forráshoz. Onnan szép vadregényes erdei utakon jutottunk el Zselickislakra, majd az Öreg-hegy gerincén kanyarogva szépen megfigyelhettük a Zselic észak-déli fekvésű dombjait. Nagyon szép innen a kilátás! Hosszasan haladtunk tovább Ropolypusztáig a Kecske-háton, és Pölöskei-réten keresztül. Egyre inkább kimelegedtünk, nagyon szépen sütött már a nap, és ezzel együtt a sár is egyre nagyobb lett. A fagyos talaj bizony kiengedett! Anna valahol a rét utáni szekérúton szépen bele is ragadt a sárba, ezzel nem kis vidámságot okozva a csapatnak. Sajnos még Ropoly előtt kis szerencsétlenség ért minket, egy lejtőn lefelé haladva Annus nem vett észre egy kisebb gödröt, belelépett és megbicsaklott a bokája. 

Nem sérült meg erősen, enyhe volt a duzzanat, de a túrát bizony nem fejezhette be. Szerencsére már nem voltunk túl messze a második ellenőrző ponttól, ahová édesapja érte jöhetett. Itt Wani is elment Annával, hogy ne érezze magát olyan egyedül, mi pedig a törzsgárda tagjai megfogyva bár, de törve nem, tovább lépdeltünk. Sajnálom, hogy kiesett a két "újonc", de beszéltem a sérülttel, és nem veszítette el a kedvét egy esetleges folytatástól. Hál'isten jól van, gyorsan rendbejön!

Innen gyakorlatilag kezdődött az őszi túrán már átélt dagonya, a Ropolyi-árok völgyében. Ki is tértünk az útról a mellette lévő rétre, ahol szintén elég ingoványos volt a talaj, de még mindig járhatóbb. Hosszan haladtunk tovább északnak, hol az erdőkben, hol szekérutakon, végig nagy sárban. A cipőnkre ragadt nedves föld több kilónyi plusz terhet rótt ránk, és már kissé fáradtan értünk el újra Töröcskére. A tó mellett található Vackor tanyánál megkaptuk utolsó pecsétünket, majd innen szinte rohanó léptekkel álltunk neki az út utolsó szakaszának. Fél négy előtt értünk be újra az iskolához. A bokasérülés miatt is vesztettünk sok időt, plusz sokat nézelődtünk. Ma nem kapkodtunk, jól akartuk érezni magunkat. Sok mindent megnéztünk, figyeltük az éledező természetet, pihentünk szénabálán ülve, játszottunk a fanyesedékekkel, rönkökkel, ami csak a kezünk ügyébe került... 

   Nincs olyan mértékben még terítve az erdő hóvirággal mint egy évvel ezelőtt, de már nagyon sok van. Gyönyörűek a virágszőnyegek! Láttunk már kipattanó zöld rügyeket fákon és bokrokon, sok virágot, pillangókat, és énekeltek a madarak! Nagyon szép tavaszi napunk volt, a sérülést leszámítva jól sikerült a túránk is. Jó volt a társaság, aktívan telt el az időnk, nagyon jól éreztem magam! Nyárig még többször folytatjuk, de ilyen kora reggeli induláshoz viszek magammal kakaót...!

A képekért külön köszönet Bogyinak, mert a mi gépünk most Encinél dolgozott...

És a csodatevő kakaó... :))