Valaha nem is olyan nagyon régen, még állt a telkünk szélén egy hatalmas, és nagyon öreg fűzfa. Mellette a szomszéd telkén rengeteg nyárfa emelkedett a magasba, melyeket a tulajdonos kivágatott. Ekkor kezdődtek el ennek az idős óriásnak a végórái. A kitermelés során nem kímélték a környező növényeket, erre a szegény fára is több nehéz ág zuhant rá. Persze azért a törzs is már nagyon lestrapált volt, idővel amúgy is megadta volna magát a kornak...
A rákövetkező évben, hogy kiszabadult a fűz a nyárfák fogságából, egy nagyobb vihar letépte a csapzott állapotban lévő óriás egyik felét. Innentől már nem volt visszaút, gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve csak vegetált. Még kihajtott a csonk mentén, küzdött az életért. Ahogy a képen is látszik, a fél törzs leszakadt, mégis két éven keresztül hozta a magasba nyúló hajtásokat. Hihetetlen erő bújt meg ebben a fában, persze mint általában a fűzfélékben. Mégis minden nagyobb szél tovább roncsolta az állapotát, míg végül már feladta a küzdelmet...
Haláltusáját nézve megsajnáltam, és levágtam egy szép nagy ágat belőle. Nem pusztító célzattal, hanem építő jelleggel. A fának ezt az erőszakkal elvett darabját ledugtam egy általam gondosan kiválasztott helyre, ahol sikeresen ki is hajtott. Most három év múltán, ebben a gyorsan növő fiatal fában él tovább az öreg óriás szelleme. A fatörzset egyelőre nem volt szívem kivenni, mert nyáron nagyon sok szép szarvasbogárnak ad otthont korhadó belseje. Befuttatom inkább borostyánnal, attól szép zöld lesz majd!
11 megjegyzés:
Nekünk van egy nyírfa az udvarunkban.
Apa ki akarta vágni,mert azt hitte,életképtelen,mert kövek közül nőtt ki,és biztos lesz valami baja.
Háááát,az utóbbi pár évben megnőtt,a kövekkel vívott harc...az inkább az életrevalóságát bizonyította. :)
De jól fog kinézni, jó ötlet! :o)
Nekünk a kulcsos (van nála kulcsunk) szomszédasszony kinyuvasztotta a fűzfánkat valahogy. Szépen meggyökeresedett és úgy örültem neki, de a következő évben hirtelen elpusztult. Ritkán járunk, és végülis ő elmesélte, hogy utálja a fűzfát, mert volt nekik a kertben és nem győzte gereblyézni ősszel. Én vagyok a hülye, hogy a kerítés mellé ültettem. :o(
Bizony Erik! A fák gyökerei megtalálják az utat a kövek között is, még sziklás talajon is. A nyírfa különösen szép, bár nagyon magasra meg tud nőni... Amíg azonban nem zavar senkit, hagyjátok élni! :)
Altair, fűzfát a legkönnyebb telepíteni. Tavasszal választasz egy formás ágat, lebököd, sűrűn öntözgeted, és meg fog eredni. Nekem többféle fűzem is van, mindegyik így született!
Jó ötlet! Borostyánt neki. Legyen kis hűsük a szarvasbogaraknak.
Erdekes az elme, valamiert az jutott eszembe:Wass Albert:Mire a fak megnonek..lehet ujra olvasom:)
de jo volt a Te irasod is olvasni, es latni a megnott fadat.:)
Az első fotón nekem úgy tűnik, mint ha átölelné, védelmezné magát...:)
Pár éve "megtámadott" egy szarvasbogár...belekapaszkodott a kis édes a vállamba, szerencsémre csak a pólómhoz ragaszkodott, de annyira, hogy alig bírták leszedni rólam...én azóta nem vagyok a barátjuk:))))
Mj, már ültettem. Meglátjuk mi lesz belőle.
Agnes még nem olvastam a könyvet, meglehet egyszer majd megteszem... :)
Vadvirág, a szarvasbogaraktól sokan félnek, mert nagyobbacskák, furcsa röptük van. Mégis szép teremtményei a természetnek, ártalmtlanok! Én a bogarak királyának tartom őket!
Szép gondolat...
Borostyán nélkül is jó, mert nekem olyan, mint egy szobor. Öregember nagy orral.
Hiába öregszem, elfelejtek sok mindent, például a Jóska napi köszöntést. Akárcsak apádat, Téged is utólagosan köszöntelek névnapod alkalmából, jókívánságaimmal, és baráti öleléssel
Köszönöm szépen! Nézd mán, én is elfeledtem! Isten éltessen téged is, viszont öleléssel! :)
Megjegyzés küldése