Mikulás, azaz Miklós napját ünnepeltük ma. Szinte mindenki igyekezett társai kedvében járni, szülők, gyerekek, mi pedagógusok is. Jómagam is mikulás sapkában, zenélő nyakkendőben örvendeztettem meg kollégáimat, tanítványaimat. Vidám megjelenésem nem rontott a renomémon, viszont mindenkit mosolygásra késztetett, ezzel pedig elértem legfőbb célomat, az örömszerzést. A legkedvesebb és legnagyobb meglepetést azonban ma mi kaptuk, kisfaludys tanítók és tanárok.
Egy tavaly elballagott diákunk reggel váratlanul megjelent, és puttonyából apró csokikat varázsolt elő, majd egy kis levelet tett mellé. Ebben megköszönte a neki átadott tudást, melynek köszönhetően jól boldogul a Táncsics Gimnáziumban. Ma már nagyon ritka az olyan tanuló, aki elismeri az őt tanítók munkáját, sőt saját ötlettől vezérelve meg is köszöni azt.Kedves Józsi! Mindannyiunkat meghatott a kedvességed, egyben erőt adtál a folytatáshoz. Néha nagyon nehéz úgy bemenni órára, hogy közben érezzük a tanulással szembeni elutasítást, és a sorozatos hálátlanságot. Te ma megmutattad, hogy van remény, megéri tölcsérrel tölteni az ifjúság fejébe mindazt, amit mi már tudunk. Mert van akit érdekel, és van aki értékeli is ezt az erőfeszítést! Talán egyszer mindenki megérti azt, amit te már megértettél. Köszönjük!
6 megjegyzés:
Bizony nincs minden veszve! Most lehetne mondani egy fecske.....! De nem így van! Van több fecske is, csak még nem szárnyalnak! Majd, idővel!
Józsi bácsi nagyon kösszönöm! Elsírtam magamat mikor végig olvastam! Alig bírtam elhinni, hogy ennyi szépet hallottam. És komolyan gondoltam szerintem nagyon jó munkát végeznek a Kisfaludyban. A továbbiakra is sok jót (tanítványt ) kivánok.
Mi köszönjük!
Talán a genetikailag belém kódolt rosszindulatúságom miatt vagyok pesszimista. Látom bizony, hogy vannak biztató jelek (még az én családomban is), de hosszútávra összességében nézve mindezek ellenére sem vagyok optimista. Pozitív egyedi eseteknek örülők, de ez még bizakodásra nem ad okot, mert a negatívumok sokassága ettől sokkal, de sokkal nagyobb. Én legalábbis így látom, így érzem, de ha megcsaltak az intuícióim, az jó, mert akkor tévedtem.
Reméljük, hogy tévedtél! Bár megértem a pesszimizmusodat, én még optimistább vagyok. Talán csak a koromnál fogva?
Nagyon valószínű.
Megjegyzés küldése