Megy az idő rendesen, azt meg kell hagyni! A rengeteg munkával töltött óra mellett egyszerűen repül az idő, egyre jobban közeledünk az ünnepek irányába. Ez jó dolog, mert talán lassan megpihenhetünk, de az advent hangulata ezen a hétvégén bizony nem tudott megragadni. Annak ellenére sem, hogy már ezüstvasárnap van, és a harmadik (rózsaszín) gyertyát gyújtjuk meg a koszorún.
Szombaton mindenki örömére munkanap volt, iskolába kellett menni diáknak, tanárnak egyaránt. Nekem ez még kevésbé gond, szeretem a munkám, ám a tanulók ilyenkor minden megszokottnál ellenállóbbak. Természetesen nem a betegségek, hanem az oktatás ellen. Persze ez a nap is eltelt, kedvenc osztályom kapott tőlem egy kisebbfajta fejmosást -remélem haszna is volt-, majd hazaérve már alig maradt egy kis idő itthoni munkálatokra.
Ma Enikőnek volt délelőtt iskolai programja, így először ott vesztegeltünk, majd belevetettük magunkat a városi forgatagba, hogy közelebb jussunk az ajándékbeszerzés végéhez. Ez ekkora tömegben kisebbfajta türelemgyakorlat, különösen nekem. A végére már sikerült kellőképpen felhúznom magam, de azért Encit meghívtam egy puncsra, Kaposvár kellemesen feldíszített sétáló utcáján. Még nincs meg mindenkinek az ajándéka, de legalább körvonalazódik a dolog. Lehetne ez a karácsonyi bevásárlás hangulatos is, de ahhoz bizony több időre lenne szüksége az emberfiának!
Késő délután édesapámnak segítettem kiszedni a csónakot, az immár jegesedő Desedából. Kissé fanatikus az öregem (bocs apu), az utolsó pillanatig képes volt vízen hagyni a csónakot, és horgászni belőle. Igaz, így legalább garantáltan egészséges halat fogyaszthatunk majd a karácsonyi menüben. Szóval nagy nehezen áttörte magát a vékony jégpáncélon, és kiderült, hogy a csónak levegőtartálya is jócskán tele van vízzel. Valahol egy apró lyuk keletkezett rajta, és szép lassan kezdett feltelni. No, mire azt kiengedtük! Jócskán elment az idő, már sötétedett, mire letettük az udvarunkba. Bundás nagyon megörült az újdonságnak, buzgón szaglászta a vízi járgányt. Tette ezt azért is, mert igencsak halszaga volt, ennek megállapításához nincs szükség még olyan érzékeny szimatra sem, mint neki van. Később büszkén őrizte udvarunk új elemét, remélem ennyivel meg is elégszik. Jócskán van mit javítani így is tavasszal a csónakon...
Jut eszembe köszönjük Zsolt barátom önzetlen segítségét!
Nemrég végre meggyújtottuk a három gyertyát, és annak fényénél készülünk a holnapi napra. Én már csak lélekben, szegény Enikő pedig tankönyvekkel. A hétvége rövidre és túlzottan eseménydúsra sikerült, holnap pedig kezdődik újra a verkli... Most csak nevében volt ezüstös a hétvégénk, de már csak 12 nap karácsonyig! Az már igencsak "aranyos" kell legyen!
1 megjegyzés:
Nincs miért elnézést kérni! Tényleg fanatikus vagyok. Ja és megszállott! De nem csak ebben!
Megjegyzés küldése