Korábban már bemutattam Bojtor Zsuzsi néhány versét, most pedig itt a legfrissebb! Többen is kérték a folytatást, ami igazán nagy dicséret a költőnek. Ez most azért is tetszik igazán, mert optimista szemléletű, és egy olyan dolog ihlette, mely a világon az egyik legfontosabb. Zsuzsi most nyolcadikos, és kezdi már érezni a búcsúzás közeledtét. Egyre többet foglalkoznak valamennyien a ballagás gondolatával, és most kezdik végre megérteni, hogy ez a nyolc év az iskolában nem csak a tanulásról szólt. Itt bizony tartós barátságok is köttettek, aminek fennmaradása már csak rajtuk múlik...
A verset pedig ítéljék meg maguk az olvasók, nekem tetszik!
Ha az élet hosszú útját járod,
Biztos lesz sok igaz barátod.
Kikre számíthatsz, ha le vagy törve,
Hisz ők veled vannak örökre.
Nem hagynak egyedül mikor könnyed potyog,
Akkor is ott vannak veled, ha szíved zokog.
Vigasztalnak, nevettetnek,
Ha valami jó történik veled, szívből örülnek sikerednek.
Örülök, hogy barátság még van a világon,
S legyen örökkön örökké én ezt kívánom.
Romlik a világ, de a barátság tartja össze,
S tartani is fogja mindörökre.
6 megjegyzés:
köszönöm hogy újra fent lehetek a blogján.:)
Én köszönöm, hogy megjelentethetem! Ki tudja, egyszer mekkora költő válik majd belőled?
"Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja..." Arany János
hú joe bácsi maga fantasztikus,de az szebb lett volna ha nem írja a végére h Arany János: D
Virág, nem szeretem ezt a fantasztikus megjelölést! Nem vagyok az. Arany János pedig nagy magyar költőnk, még ha te nem is kedveled jelen pillanatban az irodalom tantárgyat! Itt egyébként inkább a Zsuzsinak jár a dicséret!
Én is köszönöm, Joe bácsi, hogy feltetted a verset. Zsuzsinak gratulálok és én is biztatom, hogy NE hagyja abba a versírást. E. Kati néni
A vers végén kitört belőlem az ámen.
Megjegyzés küldése