Előfordul, hogy az embert már nagyon hajtja a szükség, távol az otthonától. Ilyenkor kulturált ember még a "kis dolgokhoz " is keres egy arra alkalmas mellékhelyiséget, és ott engedi le a fáradt vizet.
Velem is így volt ez pénteken, amikor betértem az egyik kaposvári barkácsáruház férfi mosdójába. Már pár lépés után orrfacsaró bűzt éreztem - ne cifrázzuk-, tömény húgyszag csapta meg a szaglószervemet. Mivel a természet hívó szava már jóval erősebb volt undoromnál, így engedtem a nyomásnak, és megszabadultam terhemtől. Közben megfejtettem a szag okát, minden piszoár szenzora le volt takarva. Ez ugyebár azt a célt szolgálná, hogy miután ellép az ember a csészikétől, automata módon egy kis víz kerüljön a cucc helyébe. Valószínűleg a gazdasági válság nagyon megnehezítheti az áruház dolgát, ha az "olcsó" kaposvári vízen ilyenformán akar spórolni. Más kérdés, hogy marketing szempontból mennyire szerencsés a történet, mert ezek után más kérdések is megfogalmazódnak bennem. Ezeket most hagyjuk, nem szeretnék hitelrontó lenni! Mindenesetre a higiénia ilyen fokú hiánya nem teszi vonzóvá az üzletet, abban biztos vagyok.
A helyzet az, hogy bár bosszantó volt ez a kis kellemetlenség, mégis valahol megnyugodtam, hogy csak ennek köszönhető a kellemetlen szag. Olyan helyen is jártam már, ahol a földre folyt ki a sárga lé, mert el volt dugulva a piszoár lefolyója, és hagyták feltelni. Ehhez képest ez semmi! Csak egy kis apró ötlet, hogy így is lehet spórolni...
3 megjegyzés:
Megint közeledünk a "Balkánhoz"?
Az ám, haladunk, haladunk!
Úgy látszik ez nem helyi specialitás, mert a közeli nagyváros egyik forgalmas áruház férfi WC-jében valószínűleg hasonló megfontolásból majdnem ugyan így jártak el. Itt ugyanis a látottakkal azonos érzékelős piszoárokat lecserélték olyanra, amin már eleve nincs is lehetőség öblítésre. A penetráns bűz miatt e helység meglátogatása alkalmával mindkét kézre szükség van, mert az orrunkat is be kell fognunk.
Megjegyzés küldése