Katica Tanya Zselici Kerékpártúra

   Igazán csapadékos évünk van, az biztos. Tavasz, nyár és most az ősz is. Kísértetiesen hasonló izgalmakkal vártuk a tegnapi napon megrendezésre került túrát, mint tettük azt májusban. Akkor az eső teljesen elmosta a programot, ezúttal azonban szerencsénk volt! Bár a meteorológia nem biztatott semmi jóval, mi nem riadtunk el, és milyen jól tettük!

   Három távban lehetett nevezni, 20, 40, és 72 km megtétele közül választhattak az érdeklődők. Sokan voltunk, a Kisfaludy iskolából is 20 feletti létszámban neveztek be a negyedikesek a kis túrára, őket Kati néni és Andi néni kísérte el.

Öt nyolcadikos tanuló a középtávot akarta teljesíteni, őket én hajszoltam ezen az úton. Három óra alatt kell teljesíteni a 40 km-es távot, amit könnyedén meg is tettünk. Végig szép időnk volt, nem volt nagy szél, nem esett az eső, és nem sültünk meg a napon. Kívánhatunk ennél szebbet, jobbat?

Sajnos egyikünk kerékpárja a túra reggelén nem akart útnak indulni, így Vani sajnos otthon maradt. Pálma, Bogi, Gergő és Rajmi a gyülekező felhők, és az ijesztgetések ellenére sem hagyták magukat eltéríteni a kitűzött céltól, hallani sem akartak a kisebb próbáról. Volt nálunk esőkabát, nekivágtunk tehát! Szépen teljesített mindenki, a sok emelkedő, és az olykor rakoncátlankodó váltó, rossz pedál ellenére, ami egyik gyermek munkáját nagyban nehezítette. Valójában közel 50 km-t tekertünk, ha a Kisfaludy iskolától a Gárdonyiig tartó utat is, oda-vissza beszámítjuk. Az indítás ugyanis itt történt, innen mindjárt meredeken felkapaszkodtunk a madár utcán, majd az Egyenesi úton elhagytuk a várost Szenna irányába. Bementünk Patcára, ahol a buszfordulóban kis frissítőhöz jutottunk. Innen  Zselickisfaludra, majd Kardosfára tekertünk, jónéhány emelkedőt megmászva. A kardosfai hotel előtt ismét kaptunk frissítőt, rövid pihenő után pedig indultunk vissza Kaposvárra.
A célban csokoládét, jelvényt kaptunk, illetve pólót, kulcstartót lehetett nyerni. A csokoládét gyorsan elpusztítottuk, és újra nyeregbe pattantunk, ezúttal már hazafelé kerekeztünk.

   Tetszett a túra, méltó kezdete volt idei sorozatunknak. A tanév során lesz még lehetőségünk bőven, amit ha megtehetünk, ki is használunk. Legközelebb októberben a Zselic 50, majd novemberben egy 30 km-es őszi gyalogtúra vár ránk. Ahogy most elnézem, egy valamit ígérhetek csak biztosan: sarat!

Ui.: Kép is lesz majd, holnap!