2010. augusztus 11., szerda

Pórázon

   Kutyasétáltatás pórázon. Milyen egyszerű dolog, mennyire mindennapos! Na de kezdetekben nem minden ilyen szép és természetes! Bundás kutyánkkal nagyon nem indult simán a dolog, és még mindig vannak problémák! Erről szól a mai bejegyzés.
   Nekem kölyökkutyám ezelőtt még nem volt, a kezdeti nevelésben eddig nem volt tapasztalatom. Kicsi annak idején már kifejlett kutyaként került hozzánk, rátettem a pórázt, és már mentünk is. Kellett volna ekkor is tanítgatni, de sajnos ez kimaradt. A lényeg az, hogy egy kölyöknél ez nem működik. Először amikor rátettem a pórázt, nézett rám nagy értetlenséggel, majd próbálta magáról lerázni, lerágni. Hiába hívtam, nem is foglalkozott velem. Már majdnem jött a seggét radírozó kiskutya effektus, amikor Enci szerencsére rám szólt, hogy inkább nézzek utána a hozzászoktatásnak, mint itt bohóckodunk. Bizony, először csak rövid időre lehet rárakni a pórázt, majd hagyni kell vele szabadon ismerkedni a kutyust. Ezt többször el kell vele játszani, mielőtt jutalomfalatkák segítségével először megindítjuk. Ez kérem türelemjáték! Ha sikerült indulásra bírnunk, akkor olyan helyekre célszerű rövid sétákat tenni, ahol még nem járhatott négylábú barátunk. Hagyni kell eleinte, hogy ő szabja meg az útirányt. Ha élvezi a sétákat, hamar összekapcsolja majd a pórázzal, és örülni fog neki. Ellenkező esetben soha nem fogja megkedvelni!
Nekünk annyiban könnyebb volt a dolgunk, hogy Bundás lemásolta a Kicsit. Egyszerre vittük őket sétálni, és így végig követte tapasztaltabb társát, legtöbbször még a fékező hatásról is elfeledkezett. Jó is egy ilyen társ! Mostanában ha bemegyünk a városba a doktor nénihez, akkor már nagyon szépen lehet őt vezetni. Ott mindig szót fogad, rám és az utasításaimra figyel. Nem úgy, amikor a két kutyával indulunk útnak! A két "agyas" ilyenkor nem csak abban az értelemben agyas, mint amiben apukám korábban megírta. Sajnos mint már említettem, a Kicsit nem tanítottam meg rendesen közlekedni. Ő folyamatosan húz, és csak megy. Ifjabb társa ilyenkor ugyanezt csinálja, az én utasításaimra kevésbé figyel. Mindegyik elöl szeretne menni, ezért megy a versengés. Lököttek, nekünk pedig kész tortúra a séta. Ez bizony még sok gyakorlást kíván! Most mindkettőt igyekszünk benevelni, de együtt nagyon nehéz. Kicsi már nem fiatal a neveléshez, Bundás pedig ezen alkalmakkor rettenetesen makacs. Ma határozottan dolgozott benne a kuvasz vér, de nem hagytam magam, így néha percekig nem haladtunk semmit. Ha kiadunk egy utasítást kutyusunknak, azt meg is kell csinálnia, különben a fejünkre nő. Ha pedig teljesítette feladatát, jutalmazzuk meg! Ezek a legfőbb szabályok a nevelésben.
   Mindezt én is most tanulom, folyamatosan nézek utána a különböző praktikáknak. Kutyát betanítani nem egyszerű feladat, de érdemes vele foglalkozni. Az a célom, hogy póráz nélkül, szabadon is megbízhatóan lehessen majd sétáltatni, most még kis barátomat. Mire felnő, lesz vagy ötven kiló, addigra jobb ha leszokik a húzásról... 

4 megjegyzés:

MJ írta...

Mikor felnő, majd gondolja: - "na, elviszem ezt a fazont egyet sétálni"!

Joe bácsi írta...

Kitelik tőle, és az ereje is meglesz hozzá!

Mária írta...

Hűm..? , hát igen a kutya is egy nagy gond, mert Őt is tanítani kell, sajnos ez nálunk is kimaradt, pedig már a mi Buksink is elmúlt 5 éves. Megszenvedünk vele , ha utcára visszük, mert Ö vezet bennünket annyira húzza pórázt.

Joe bácsi írta...

Leszoktatható a húzásról is a kutyus. Rá kell szánni az időt, és néhány séta alkalmával csak ezzel foglalkozni. Amikor elkezd húzni a kutya, meg kell fordulni, és el kell indulni a másik irányba. Ez egy darabig azonnali fordulatokból fog állni, de a kutyus rá fog jönni, hogy ez így nem jó! Onnantól fogva nem rohan majd előre, marad a gazdi mellett! Nem bonyolult, érdemes lejátszani a menetet, öt éves kutyával is!

Megjegyzés küldése