2011 január 26-án rendezték meg az úszók megyei döntőjét Kaposvárott. Mint már korábban megírtam, 11 számban jutottak tovább ide tanulóink a városi döntőről. Az ő eredményeiket olvashatjátok itt.
2011. január 28., péntek
2011. január 27., csütörtök
Kedvességek, díjak hálójában
Tegnap kezdődött és ma sem ért véget. Két különböző díj várt rám, melyek ismét bearanyozták a hangulatomat.
2011. január 26., szerda
Duplán érkezett, talán ikrek???
Nagy meglepetésben, és örömben volt részben ma este. Pár perces eltéréssel két embertől is megkaptam ugyanazt a blogger díjat! Georgina és Magdi mindketten érdemesnek találtak arra, hogy továbbadják nekem ezt a megtisztelő vándordíjat. Köszönöm nekik!
2011. január 25., kedd
Meglett, mégis keresik
Ma négy körlevelet is kaptam. Nem szeretném ezt a témát újfent boncolgatni, egyszer már kifejtettem véleményemet. Ezúttal mind a négy ugyanúgy szólt, egy eltűnt kislányt keresnek. Meglehetősen meggyőző volt, telefonszámokkal, névvel ellátva. Egy valamit nem találtam csak benne, az eredetét és annak időpontját. Mert ez ugyebár lehet igencsak régi is...
2011. január 24., hétfő
Bikán járva
Bejöttek a hideg napok újfent, elkél a meleg lábbeli. Elő is vettem nagy lendülettel a sajátomat, és egyből eszembe jutott, hogy adok okot nektek egy kis derülésre. Talán, ha megmutatom miben járok itthon, biztos széles mosoly szalad sokak arcára. Szóval, miért is ne?
Vallomás
Az ifjú költő tollából, szeretett osztályunknak! A legszebb az egészben az, hogy szívemből szólt ez a lány!
2011. január 23., vasárnap
A faragómester
Nem ismeretlen problémajelenség, hogy ifjonti kutyáink bizony amit csak lehet megrágnak. Így volt ez Bundás esetében is, akit azonban sikerült eme ténykedéséről leszoktatni. Avagy mégsem?
2011. január 19., szerda
Conika (†)
Néhány napja apu bemutatta az újonnan érkezett kis jövevényt, a legújabb családi kedvencet. Benett a tengerimalac, Pöti húgomék lakótársa lett. Ő már a harmadik tengerimalac köreinkben. Pamacsnak már állított emléket bejegyzésben édesapám, most a mienk van soron.
2011. január 18., kedd
Látom mosolyát (†)
Édesapám bejegyzését követően alig tudom összerántani csapongó gondolataimat. Igen, már tíz éve! Vizsgaidőszakomat fejeztem be sikeresen a főiskolán, boldogan tértem haza. Soha olyan fájdalmat senkinek, amibe ez az öröm hirtelen átcsapott. Máig érzem. Mostanáig nem értem. Nehéz volt felfogni, képtelenség elfogadni. Legrosszabb a tehetetlenség, és az abból fakadó fojtogató düh. Mert valami ilyesmit éreztem. Ezek az emlékek is felszínre törtek, de sokkal inkább nagymamám mosolygó arca, amint rám tekint. Káosz az érzelmek viharában, de milyen is lehetne a gyász?
2011. január 16., vasárnap
Borúlátás
Nem szokásom blogbejegyzésekre új bejegyzéssel reagálni, mert a válasznak ugyebár a megjegyzések között van a helye. A kivétel azonban néha erősíti a szabályt, meg aztán túl hosszú lenne ez megjegyzésnek. Sőt, talán így többen elmondhatják majd véleményüket pro és kontra. Egyik kedves internetes barátom kutyákkal kapcsolatos bejegyzésére kívánok reagálni ma, és remélem kicsit sikerül belé lelket öntenem.
2011. január 15., szombat
Hófickó
Jólesett ez a mai meleg igaz? Megvallom őszintén, nekem is. Sok időt töltöttünk kint az udvarban, két kutyánkkal játszadoztunk, takarítottunk. Élveztük a napsütést, és a langyos hőmérsékletet. Közben azon gondolkodtam, jó-e ez így?
2011. január 13., csütörtök
Gyermekkori álomőrzők
Nem tudom ki hogyan van ezzel, de én mind a mai napig nagyon szeretem a plüssöket, hadakozom is néha a párommal az ügyükben. Gyerekkorom kis barátai ugyanis nincsenek kevesen, és nem hagyom őket dobozba száműzni. Kompromisszumos megoldásként vettünk egy falon függő plüsstartót, amiben ugyan egymás hegyén-hátán sorakoznak a szőrmókok, legalább nem a padlás sötétjében raboskodnak. Kettő polclakó maradt csak, ők az én egykori álomőrzőim!
2011. január 12., szerda
Biztató
Véletlenül találtam egy eddig általam nem ismert költő nagyszerű versére. Ma, amikor mindnyájunknak sok nehézséggel kell szembenéznünk, hajlamosak vagyunk az élet szépségeit elfelejteni. Nem szabad! Ahhoz, hogy életünk teljes és egészséges legyen, nem szabad csak a problémáknak élnünk. Rajki Miklós éppen azokra az örömökre hívja fel a figyelmünket, amiket már-már hajlamosak vagyunk természetesnek venni, és nem is tudjuk mennyire fontosak! Kívánok mindenkinek nagyon szép és kellemes napot!
2011. január 10., hétfő
Állatkínzás? Szigorítsunk!
A híreket nézve most aztán igazán elkapott a harctéri idegbaj, mint mindig ha az emberi brutalitással kell szembesülnöm. Az állatkínzók, kutyagyilkosok vajon miben jobbak egy embert megölő barbárnál? Semmivel! Sőt a szememben az ilyen már nem is ember. Mégis hol a megfelelő büntetés?
2011. január 9., vasárnap
2011. január 7., péntek
Úszás diákolimpia városi döntő
Szerdán rendezték meg Kaposvárott az úszók városi döntőjét, ahol a Kisfaludy tagiskola versenyzői összesen 11 érmet szereztek. Sikeres úszóink listáját olvashatod itt.
2011. január 6., csütörtök
Az év madara
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján barangoltam az elmúlt percekben, és igen nagy örömre leltem ott. A 2011. év madara a nálunk is nagy létszámban jelenlévő, etetőnket tömegesen látogató széncinege lett!
2011. január 5., szerda
Csókosoknak áll a világ
Ismét megerősítést nyert nálam az a vélemény, miszerint "csókosoknak" áll a zászló mai világunkban. Pusztán a jól végzett munka, a kiváló eredmények nem elegendőek. Sőt, néha már büntetik a sikerességet! Csoda hát, ha itt tartunk? Az év végén ahol csak lehet, valamilyen jutalom megjelenik a cégeknél, intézményeknél, bár egyre kevesebb lehetőség nyílik rá. Ennek a nehéz anyagi körülmények az okai, amit meg is értünk. Vannak dolgok, amiket azonban nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk "lenyelni".
2011. január 2., vasárnap
Jeges nyolcas
Mostanra végre biztonságosan befagyott a Deseda somogyaszalói ága, mely a hét végére mindjárt nagy tömegben vonzotta a jeges sportok szerelmeseit. Ma délelőtt végre nekünk is akadt pár szabad óránk Enikővel, így meglátogattuk a téliesedett tavat.
2011. január 1., szombat
Szilveszteri cirkusz
Kenyeret és cirkuszt a népnek! Ez már az ókor idejéből származó igazság, Nero mondta egykor. Érdekes, hogy kenyérre és megélhetésre alig futja, petárdára, tűzijátékra annál inkább. Persze, mert a cirkusz talán még a napi megélhetésünknél is fontosabb. De nem lehetne ezt kulturáltabban, szabályozottabban csinálni?








