Nekem te vagy az éjjel, te vagy a nappal,
Te vagy az alkony, és te vagy a hajnal.
Mosolyt csalsz arcomra ha bú nyomja lelkem,
Valami szépet ébresztesz mindennap bennem.
Nekem te vagy az éjjel, te vagy a nappal,
Te vagy az alkony, és te vagy a hajnal.
Ha rád gondolok akkor jobb lesz a kedvem,
Világossággal telítődik meg a lelkem.
S tudom néha van úgy, hogy elfutni könnyebb lenne,
Ha a gondatlanság csak úgy szárnyai alá venne,
Ha életet lehetne cserélni egy napra,
Hogy más lehessek, ne az aki vagyok ma.
De akkor nem lennél az éjjelem, nem lennél a nappalom,
Nem lennél az alkonyom, és nem lennél a hajnalom,
S akkor a bú örökre szívemben lakna,
S a szép mi bennem van örökre meghalna.
köszönöm.:)
VálaszTörlésNekem... tetszett. :))
VálaszTörlésNekem is tetszett!
VálaszTörlésZsuzsa, ez nagyon kedves vers, boldog lehet az, akinek ezt írtad...
VálaszTörlésköszönöm mindenkinek.:)
VálaszTörlésNekem egyszerűen felfoghatatlan, hogyan tudnak kipattanni egy zsenge elméből ilyen komoly gondolatok. (Még szerencse, hogy nem mindenki olyan földhöz ragadt gondolkodású, mint én. Hol lenne a világ akkor?)
VálaszTörlésApa54 néha én sem tudom honnan jönnek az ilyen gondolatok.:) csak jönnek és leírom!:)
VálaszTörlésNagyon szép vers!
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok!
Zsenge elme nem gyenge elme... :) Pörög a leányzó agya, ha nem az iskoláról van szó... :) Bocsi Zsu! :))
VálaszTörlés:DDD
VálaszTörlésez így van.:D
éés mindenkienk köszönöm.:)