Játék a falevelekkel

    Az ősz egyik szépsége, hogy a szépen megszínesedő, rozsdás falevelek folyamatosan lehullanak, és beborítják szépen a talajt. Erdőben, gyümölcsösben, ritkán járatos kertekben nem okoz problémát, érdemes otthagyni, hogy a folyamatosan rothadó növényi részek javítsák a talaj minőségét. Az udvarban azonban össze kell szedni, ha nem akarjuk minden nap behordani cipőnkkel a lakásba, és szeretjük portánkon a rendet.

   Én is több alkalommal gyűjtöttem már, ezzel pedig nem kis örömet szerzek kis házi kedvenceinknek, különösen Bundásnak. Nemrégiben megírtam, hogy milyen segítőkész kutyus, ha dolgozom állandóan körülöttem lebzsel. Ilyenkor sem maradhat ki a jóból, nagyon készségesen bombázza szét azokat a kupacokat, amiket én már összekotortam. Szeret belefeküdni, beletúrni, hemperegni a levelekben. Néha csak szimplán belefekszik, élvezi a meleget amit a talajhoz képest nyújtanak. Igaz, ezzel az én munkámat kicsit lassítja, megnöveli, mégsem szoktam rá haragudni. Aranyos, ahogy játszik! Élvezi minden percét, boldog hancúrozásával pedig minket is jobb kedvre derít.

   Az összeszedett leveleket nem égetem el, komposzt készül belőlük. Több haszna van, mint amikor valaki reggel a teljesen nedves kupacot megpróbálja meggyújtani, és kifüstöli vele a környéket. Sajnos ez is elég gyakori, nagyon bosszantó jelenség. Egyelőre olyan helyre tettem a vastagon összegyűlt avart, hogy Bundás kedvére hempereghessen benne ha akar, de nekünk se legyen útban. Így mindannyian jól jártunk...