Gyermeknapra!

"A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja."

Juhász Gyula

  Ma különleges napot ünnepelhetünk, a gyemeknapot. Nemcsak ezen a napon, de ma különösen nagy szeretettel kell odafigyelnünk azokra a kis emberkékre, akik ha felnőnek, egyszer talán bennünket kell majd segítsenek. Addig is mi segítjük, gondozzuk őket, és mindezt nagy szeretetben kell tegyük! A gyermeknap története egészen 1920-ig nyúlik vissza. Elsőként Törökországban került sor a megünneplésére, később azonban az ENSZ létrehozta az Egyetemes Gyermeknap intézményét, s ma már a világ legtöbb országában sor kerül a megünneplésére. Az ünnep világkörüli útja 1955-ben indul el, azóta már szinte minden országban népszerű és elfogadott. Hazánkban 1931 óta ünneplik a Gyermeknapot, minden évben Május utolsó vasárnapján. A kezdetekkor még "Gyermekek Hete" volt az ünnep neve.

   A legnagyobb öröm a gyerekek számára az odafigyelés és a szeretet. Mi talán sokszor ott hibázunk, hogy -persze, anyagi helyzettől függően-, sokszor méregdrága kütyüket nyomunk a gyerek kezébe ajándékként, és a következő percben már nem is figyelünk rájuk. A legnagyobb jó szándék mellett sem figyelünk arra, hogy akit a legjobban szeretünk a világon, kellő figyelmesség hiányában valójában mennyire boldogtalan. A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. Ma szeretetből adjuk nekik a legtöbbet, vigyük el őket kirándulni, hallgassuk meg őket, beszélgessünk, játszunk velük. Én is gondolok rátok kedves kis tanítványaim, érezzétek jól magatokat ma, és minden más napon!

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek.