Az elmúlt napok télies időjárása után ma végre kisütött a nap is, én pedig ígéretemhez híven elmentem édesapámmal (MJ) horgászni. Nemrégiben egy blogbejegyzéséhez hozzászólva tettem ezt az ígéretet, amit persze illik is betartani...
Megszokhattátok már, hogy az említésre méltó sikereinkről igyekszem büszkélkedni egy-egy bejegyzés erejéig. Iskolánk évek óta erős a matematika versenyeken, és ezúttal is hoztak pár szép eredményt okos kis tanulóink. A tegnapi ünnepélyes eredményhirdetésen a következő csapatainkat díjazták:
Réges rég nem írtam már morgolódó, némiképpen neveltető jellegű bejegyzést. Igaz, mostanában amúgy is keveset posztolgatok, de okoskodásom írásbeli hiányának megvan ezen kívül is az oka. Egy tegnapi eset kapcsán azonban elgondolkodtam egy-két dolgon...
Nyílt nap volt a Csiky Gergely Színházban ma Kaposvárott, mi pedig idén is ellátogattunk a kulisszák mögé. Iskolánkból több osztály is részt vett ilyen-olyan programokon, mi a hatodikosainkkal Lugosi György vívás és pofon órájára jelentkeztünk be. Hamarosan kiderült, nem csak egyszerű szemlélődők leszünk...
Kaposvárra látogatott Szilágyi Áron, a londoni olimpia első magyar aranyát megszerző vívónk, és Dani Gyöngyi a paralimpia ezüstérmese. Velük, és Gyurta Dániel edzőjével is találkozhattunk a Szivárvány Kultúrpalotában.
Aham, igen... olyan semmilyen hangulatban vagyok, leginkább fáradt. Füllesztő a levegő, és sok a teendő. És igen, ritkán írok mostanság. Nem fér bele az időmbe, de nem vesztem el, és fogtok még hallani rólam ígérem. Zaklatott az élet mostanában...