Parabola - hinta

 

  A hintázást nem lehet elég korán elkezdeni, hiszen már csecsemőkorban is jelentős szerepe van több dologban, például az egyensúlyfejlesztés területén. A gyermekek ösztönösen igénylik egészen csecsemőkortól a nagy iskoláskorig a hintamozgást, s nem is tudják, hogy ezzel tulajdonképpen megtanulják az egyensúlyozást. Oldja a belső feszültséget, segíti a térben való tájékozódás fejlődését, de még a gondolkodási képességeket is fejleszti! Gondoltátok volna?

   Pszichológusok és pedagógusok a megfigyeléseikből arra következtetnek, hogy akik csecsemő- és iskoláskorban sokat hintáztak, írni és olvasni is könnyebben tanulnak meg. Az írásnál jobban tudják a sor irányát tartani, és ritkábban cserélik fel a b, d, és p betűket. A hintázó mozgás ugyanis a két agyfélteke közötti kapcsolatokat erősíti, és a gyermek koordinációján túl a gondolkodási képességeit is fejleszti. (Én is szerettem az iskolapadban hintázni...)  :)

Médi első kültéri hintáját, egy kiszuperált parabola antenna tányérjából készítettem el. Enikő látott egy hasonló bambusz hintát az interneten, innen jött a továbbgondolt ötlet. Ő kitalálta, én megvalósítottam. A tányér maga akkora, hogy Médi nagyon kényelmesen elterülhet benne, még én is belefekhetnék. A felfüggesztés, a lánc, és minden amit a hinta kialakításánál figyelembe vettem, bírná. Maga a tányér nem bírja, sajnos. Könnyű lemez, alattunk már hajlik...

   

   Sebaj, nem is nekünk készült, gazdája pedig roppant élvezte a benne való ringatózást. Almafa tartja, ezért a napszemüveg. Nem nagyzolunk! Pusztán a szemébe hulló apró szemcsék ellen védekezünk, no meg nem utolsósorban így a napsütésben is nyitva tudja tartani a szemecskéjét. A hinta tehát jól sikerült, jól vizsgázott, Médike láthatóan megszerette, nem is akart belőle kiszállni... :)