Mi tagadás, szeretek bolondozni, ha éppen nem kell komolykodni. Az élet nem szép, ha mindig kemények, ridegek, túl komolyak vagyunk. Egy pedagógusnak is kell tudni néha lazának, viccesnek lenni. Ezt persze már jó néhányszor kifejtettem ebben a blogban... :)
Ilyen apró kis bolondozás ez a fülvédő is. Egyik tanítványomé, Lilié. Szelesebb, hűvösebb délutánon divat lett a lányok között a fülvédők viselése. Nagyon praktikus dolog, ezenkívül jól is mutat a viselőin. Persze rajtam inkább röhejes, de büszkén viseltem abban a negyed órában, amíg Lili rám bízta. Ő elment röplabdázni, a játékban pedig zavarta, ezért kaptam meg megőrzésre. Gondoltam kipróbálom...
Láttam ám az arcokon, hogy nagy sikert aratott! Azokért a mosolyokért megérte! Nem érzem, hogy ezzel hülyét csináltam volna magamból, vagy veszítettem volna a tiszteletből, ami nekem "kijár", viszont örömet okoztam a fiataloknak. Közben megállapítottam, hogy bár a fülecskémet szépen óvta a széltől, azért egy sapka sokkal többet ér a zord időben. Egy pótolhatatlan tulajdonsága azért akad, hangcsillapító hatása van! Az volt benne a legjobb!
5 megjegyzés:
Szerintem is nagyon vicces. Jó azt látni, amikor a tanárbácsi nem olyan mufurc, hanem vicceskedő :D
Nagyon édes vagy benne!
Tudod amikor a blogjainkon megismertük egymást, az jutott eszembe Veled kapcsolatban: milyen jó lehet a diákjaidnak! (én is ilyen "tanárbácsit" szerettem volna). A Kisleány meg jól választott:)
Szerencsés az a gyermek akinek a szülőatyja tud bolondozni. A kicsi Médeának jó dolga, szép gyerekkora lesz :-))))
Jól áll:) Fogadjunk egyedül nem mersz végig menni az utcán:):)
Kell egy kis lazítás, nem mindenki tudja ezt megtenni, Te szerencsés vagy, hogy rendelkezel ezekkel a képességekkel.
Megjegyzés küldése