2012. június 23., szombat

Matula sportnapközi kicsit másként...

    Túl vagyunk az első héten. Miután a vakáció szó minden betűje a helyére került, és a múlt hét végi napokon mindenki kézbe vehette a bizonyítványát, hétfőn megkezdődtek a különböző táboroztatások. A mi szokásos sportnapközink is elindította programsorozatát, bár idén egy kis módosításra kényszerültünk. A tábor előtti héten kiderült, technikai problémák adódtak a Matula tanyán, így a korábbi egyeztetések ellenére mégsem tudunk a megszokott és megszeretett helyünkön sportoltatni. Mentő ötletként a Berzsenyi tagiskola különálló tornatermi egységét, a Bagolyvárat helyeztük ki bázisunknak!

   
















Féltünk a tömeges visszalépésektől, de szerencsére a jelentkezők nagy része bízott a csapatunkban. Remélhetőleg nem is okoztunk csalódást, az első hét sikeresnek bizonyult. A tagiskola lehetőségeit is kihasználva a sportjátékok helyszíne a sokkal hűvösebb tornaterem volt, ami ellen senki sem emelt kifogást. A görkorcsolya oktatásra adta magát a közepesen árnyékos kinti sportpálya, az íjászatot pedig az iskola udvarának egyik kellemes és biztonságos pontjára helyeztük ki. A mindenki által nagyon kedvelt számháborút ugyanolyan zöld környezetben sikerült biztosítanunk, mintha a Matulán lettünk volna, a Berzsenyi park adott ehhez élvezetes helyszínt. Hétfőn és kedden ezekkel a programokkal maradtunk tehát új bázisunkon, kellőképpen kifárasztva az ifjakat.










Annak érdekében, hogy kiszabaduljunk a város betonrengetegéből, szerdán már reggel kivonultunk a Gyertyános erdő völgyébe. Itt lovaglás, várméta, íjászat, kötélhúzás, és hatalmas erdei számháború színesítette a programot. Csütörtökön és pénteken pedig hova máshova is mehettünk volna ilyen hőségben, ha nem a Deseda-tó partjára? A gyerekek közül azokkal akik tudtak magukkal kerékpárt hozni, Pisti és én kitekertünk a strandhoz, a többieket busszal szállították ki. Végre teret kaphattak a vízi sportok is, mindenki nagy örömére. Évek óta az egyik legkedveltebb foglalkozás a kajakozás, amit eddig a Matula tavon napi szinten tudtunk biztosítani. Idén sajnos ez nem mehetett, így maradt a Deseda.


A leginkább vízbiztos és már nem teljesen újonc diákokkal kajakba ültünk, a többieket pedig tapasztalt evezősök vitték ki a vízre kenukban. Természetesen mindenki kapott úszómellényt, mégis úszómegmérettetéssel kezdődött az evezős program. Úszásképtelen gyerekeket ugyanis nagy felelőtlenség volna kajakba ültetni egy ekkora tavon, mellény ide vagy oda...
Hatalmas volt a hőség, mégis nagyon élveztük a tavi lapátolást! Persze nem maradhatott ki a fürdőzés sem, sőt maradt idő a különböző strandsportokra is, mint például a strandröplabdára a homokos pályán. Nagyon kellemes napok voltak ezek!
Azt gondolom - és remélem nem tévedek nagyot-, hogy sikeres, szórakoztató, kellemesen sportos volt első heti sportnapközink. Bár a helyszín talán nem a megszokott varázsát hozta elsőre, mi kihoztuk belőle a lehető legtöbbet. Aki jól akarta magát érezni, úgy is érezte. Aki részt vett becsülettel a foglalkozásokon, elfáradt. Voltak ilyenek szép számmal, például az én ötödikes kis Ádámom, aki hazafelé a buszon már el is aludt egy pillanatra. Ne nevessétek ki ezért, hiszen keményen dolgozott egész nap, így büszke lehet magára! Én is az voltam rá, és mindenkire a táborban! Szép volt ifjak!


























3 megjegyzés:

MJ írta...

Miért kell a hajósoknak tudni úszni? Hisz ott a hajó, úgysem szálnak ki! A pilótáknak sem kell tudni repülni, hisz ott a gépmadár nekik. Ők meg nem szállnak kint. :)

Adelid írta...

Élvezetes programot szerveztetek! Elismerésem!

Meggyes József írta...

Ha nem is szállnak ki, de felborulhatnak! Volt már erre precedens, nem is egyszer. Egy csávó pár éve leküldte az egész kajakot a víz alá ijedelmében. Öröm volt utána kihúzni, és vízmentesíteni... Egy szó mint száz, jobb a békesség!
Köszönjük!

Megjegyzés küldése