2012. június 10., vasárnap

Éjszakai séta a "kockában"...

    Ezt persze ne szó szerint értsétek, szó sincs valódi kockáról, sőt semmilyen téglatesti sétáról. Az ok, amiért mégis így címeztem meg a bejegyzést, hamarosan ki fog derülni, ha elolvasod újabb túránk rövid beszámolóját. Tegnap éjjel ugyanis a viharos időjárás ellenére részt vettünk idén is a Zselic 40 elnevezésű teljesítménytúrán.

    Nem is tudom, vajon hányadik alkalommal teljesítettem már ezt a távot, tízen felül vagyok már, annyi biztos. Kedvenc túráim egyike, nagyon szeretem a csillagos égbolt alatt róni a kilométereket a Zselic szívében. Társaim évek óta régi tanítványaim, akik közül többen inkább már a barátaim. Ricsi és Áron már egyetemisták, akik éppen a vizsgaidőszak kellős közepén vannak, ezért csak Ricsi tudott eljönni, Áron pedig telefonkapcsolaton keresztül tartott kis ideig velünk, lélekben azonban az egész estét a csapattal töltötte. A gimis különítményből Rajmi ezúttal osztálykiránduláson volt, Bogi, Pálma, Gergő viszont magukra rántották a bakancsokat.

Az indulás előtti délelőttön, de még délután is többször ránéztem az időjárás jelentésekre itt az interneten, és viszonylag nyugodtan, bár esőkabátot is bekészítve indultunk el itthonról a kiindulópontra, Simonfára. Nem számítottam az útvonalunkon jelentősebb esőre. Tévedtem, de ennek ellenére nagyon szépen megúsztuk! Biztos tudjátok, hogy egészen szép viharok voltak éjjel Somogyban. Már a rajt előtt láttuk ennek előjeleit, Simonfa felé fokozatosan érkeztek a sötét fellegek. Nem sokkal az indulás után már csepegett az eső, közben pedig nagyon meleg, fülledt maradt az idő. Órákon keresztül így is maradt. Csendesen esegetett, de vizesek igazán mégis a saját izzadságunktól lettünk. Mi fiúk elő sem vettük az esőkabátokat, nem volt kedvünk ilyen gyenge csapadék mellett belebújni abba a fullasztó kotonkabátba. A lányok persze megtették, nem is élvezték. 
Erre mondta már sötétedés körül a Pálma, hogy úgy érzi magát, mintha egy zárt kockában menetelne. Ez egészen addig tartott, amíg valamikor az éjszaka folyamán fel nem támadt a szél. Szerencsére még Terecseny elérése előtt teljesen elállt az eső, így a túra második felében már egyáltalán nem áztunk. Dörgött és villámlott körülöttünk többször is, de sem a jégeső, sem a heves zivatar nem bántott bennünket. Pokoli szerencsénk volt, mert mint később megtudtam - bár út közben is sejtettem a nagy sár miatt-, jelentős mennyiségű csapadék öntözte meg a tájat, minket pedig végig  elkerült. 
A hangulatunk végig fergeteges volt, a megszokott módon sokat poénkodtunk, énekelgettünk, sőt még ijesztgettük is egymást a sötét rengetegben. Ezek a pillanatok persze a sikítozást követően mindig kellő vidámságot biztosítottak. Fényképezni nem nagyon volt időnk, mert mindeközben azért lendületesen haladtunk, hogy viszonylag időben végezzünk. Az esőben amúgy sem vettük elő jó szívvel a gépet, így most ennyivel kell beérnetek.
   
   Éjjel fél háromkor értünk be a célba, aminél ugyan mentünk már jobb időt is, de abszolút jónak mondható. Pálma először ment ekkorát, neki különösen nagy teljesítmény volt ez. Aki az útvonalról is szeretne egy kis ismertetőt, az az előbbi linken (aláhúzott rész) egy korábbi beszámolóból azt is megismerheti, most nem írom le még egyszer. Így is megint sokat löktem a sódert... :)

7 megjegyzés:

mági írta...

Gödöllőn is éjszakai teljesítménytúra volt, a család egy része itt bőrig ázott, hatalmas eső zúdult le. Igazad van ezek a túrák felejthetetlenek, bár én most kihagytam a kutyám sérülése miatt...
Egészségetekre:-)

MJ írta...

Örülök hogy megúsztátok. Engem megpaskolt a tavon rendesen. :)

Meggyes József írta...

:) No... Mi történt szegény kutyussal?
Köszi, én is örülök, hogy nem úsztunk...

Közben a Pálma rám szólt, hogy nem is kockát, hanem dobozt mondott... Hiába, az éjszaka kialvatlansága zavart okozott az erőben! :) Tehát a valódi cím Éjszakai séta a dobozban... --> ez így még jobb is, nem?

Dominika írta...

Gimis koromban többször voltam gyalogtúrán, és nagy élveztem. És érdekes, hogy azokra az élményekre emlékezem a mai napig is kristálytisztán, amik akkor rémesek voltak. Beázott sátor, eltévedés, sátorverés rossz helyen, aztán mikor már feküdnénk le, szólnak, hogy rossz helyen vagyunk, és akkor sötétben összecuccolni, tovább gyalogolni, majd újra felállítani a sátrat... Ó, de szép is volt!!! :-)))

mági írta...

Szétnyílt a "talppárnácskája", de szépen gyógyul. Már az esti kilométereket letudjuk járni:-)
Köszönöm az érdeklődést.
Szép estét.

Meggyes József írta...

Ami adott helyzetben "rémes", az más szemszögből inkább kalandos, de mindenképpen emlékezetes! Jól mondod! Én is ezekre emlékszem a leginkább!
Nagy kutyabarát vagyok mági, így nem csoda ha érdekel. Örülök, ha gyógyul, és már sétaképes is... :)

mági írta...

:-))))

Megjegyzés küldése