Megtörtük a jeget...

   Unjuk már a telet Enikővel, elég volt a hideg napokból. Harsányan zöldellő füvet, virágba boruló fákat, meleg légfuvallatokat szeretnénk. Ki nem? Sokáig nem volt ok a panaszra, hiszen nem volt kemény telünk. Bezzeg az a februári kegyetlen hideg! Befagyasztotta a kedvünk, no meg persze a természet vizeit is. Eképpen járt a mi kis kacsaúsztató tavacskánk is, a közeli Deseda-tóval egyetemben. Örömet idén mégsem hoztak, hiszen mire korcsolyázásra alkalmassá váltak volna, hatalmas fehér lepel borította az egészet...

   Jó, jó, az is szép! Valóban az! Koripályát mégsem tudtam kialakítani idén a tavacskánkon, de a nagy tavon sem volt jobb a helyzet. A hó alatt nem lett jó a jég minősége. Ezek után nem csoda, ha már vártuk az olvadást! A fent említett kívánalmainkból a meleg fuvallatok, az enyhülő hőmérséklet megérkezett lassacskán, és a hóval együtt a jég is megolvadt. Alatta a tavacska vize duzzadni kezdett, ismét átöleli keresztbe az egész területünket. Tegnap lesétáltunk oda Enikővel körülnézni, és kedvünk támadt a gumicsizmával belegázolni. Közben, ha már ott jártunk, elkezdtünk az úszó jégtáblára lépkedni. Megtehettük veszély nélkül, hiszen térdmagasságnál sehol sem mélyebb a víz. Élvezettel szemléltük, ahogy beroppant súlyunk alatt a már megvékonyodott, elgyengült jégpáncél, és darabokra szakadva úszkált tovább a víz felszínén. Komolyan, mint a gyerekek, annyira jól elvoltunk! :)

  

 Nem csak jó játék, szép látvány volt mindez, részünkről egyfajta télűzés is. Azzal, hogy megtörtük a jeget, remélhetőleg vele együtt törtük a telet is! Jöhetsz tavasz, mi már várunk!