2012. február 4., szombat

Megjöttünk, jött velünk a hó is...

  
 Csütörtökön már hallottuk odakint, hogy pénteken havazás kezdődik Magyarországon, tehát az vár ránk itthon, amihez hozzászoktunk az Alacsony-Tátrában. Furcsa, egész télen hiába vártuk a hóesést, erre pont a sítábor zárónapján jött meg!

   
   Azok kedvéért akik szerint nagyon hideg van, szeretném szép csendben megjegyezni, hogy nincs! Mi melegedni jöttünk haza, Szlovákiában ugyanis éjjel elértük a mínusz 30 fokot is, de napközben sem ment -12 felé a hőmérséklet. Olyan hideg volt, hogy még a jegesmedvék is szívatóval indultak.... :)
A sípályákon szó szerint arcunkra fagyott a mosoly, de legalábbis a leheletünk ráfagyott a fizimiskánkra. Nemegyszer mosolyogtak meg engem is azért, mert a szemöldököm lederesedett. Az én haladó csapatom ugyanis, ebben a cudar időben is egyfolytában szelte a pályákat, a menetszél pedig csak emelte a hidegérzetet... Csütörtök reggelre már a busz is ledermedt, csak a sofőrünk ügyességének, kemény és állhatatos munkájának köszönhetően nem maradtunk ott. Pár óra ügyeskedés árán elindította a buszt, azt követően pedig három óránként járatta a motort még éjjel is, nehogy a gyerekeknek az út szélén kelljen majd dekkolniuk. Szóval az a hideg ehhez képest....

Persze nincs melegem itthon sem. Kinek van? Kicsit meg is fáztam, de a forró tea igazi gyógyír ebben a pillanatban. A hó pedig? Nagyon szép, most mégsem vagyok oda érte. Nagyszerű hetünk volt, megszoktuk a magas hó látványát, de elég volt. Péntek reggel már korábbra tettük a visszaindulás időpontját, mert nem tudhattuk pontosan, mikorra havazódik be az út. Szerencsésen megúsztuk, éjjel tízig még csak pár centi esett, így simán hazaértünk. Reggel pedig már mehettem havat lapátolni. Hurrá!
   Összegezve a sok lényegtelen dolgot, nagyon jól sikerült a sítáborunk, hamarosan jövök onnan is történetekkel. Addig is örüljetek a hóesésnek, szánkózzatok, síeljetek, hógolyózzatok, építsetek hóemberkéket. Én pedig szép lassan felolvadok, kipihenem a hét fáradalmait és izgalmait, hogy hétfőtől ismét együtt tudjak örülni a gyerekekkel a hónak! Halihali HÓ! :)  

7 megjegyzés:

Laura írta...

Mi egy hétre voltunk Olaszországban sítáborban, és maximum a sípályákon láttunk havat. Na tessék itthon 1 óra alatt több hó esett, mint összesen ott volt.. :DD

Joe bácsi írta...

:) Előfordul az ilyen...
Nekünk több szerencsénk volt. Ahogy majd látni fogod, nekünk jutott hó bőven, bár az idő alatt nem esett, míg ott voltunk. Szerencsére... :P

Mónika írta...

A gyerekek miatt vártam már én is nagyon a havat, ami ma végre meg is érkezett. Ezeket a hidegeket viszont,szívesen kihagytam volna...

Dius írta...

Kíváncsian várom majd a beszámolót is. A havat és a hideget nyugodtan ott hagyhattátok volna a Tátrában. Én részemről cseppet sem örülök a hónak, mert én már a nyarat várom. :D

Rózsa írta...

Nálunk nagy mennyiségű hó esett és még most is esik, viszont nem tapad, a gyerekek nem tudnak hóembert sem várat építeni, marad a szánkózás.
Várom a beszámolót:)

Joe bácsi írta...

A hideget mi is bírtuk volna mellőzni! Jövök majd szép lassan a beszámolókkal, ahogy időm engedi. A hó nálunk sem tapad, porhó esett, de az aztán bőven. Nem baj, szánkózni kiváló lesz!

Adelid írta...

Jó a hó, de lehetne kevésbé hideg(úgy egy kicsit pénztárcaspórolósabb) Jó volt neked(tek).
Az én életemből sajnos a síelés kimaradt.

Megjegyzés küldése