Jól megtömtem!

   Mit tömhet egy mai falusi ember vajon? Kacsát, réseket, asszo... -ezt inkább hagyjuk-, no meg mindenféle finomságot magába. Igen ám, de én most egyiket sem tettem, helyette párnát tömtem! A szünet ritka szabad perceit ugyanis igyekeztünk olyan dolgokkal kitölteni, amelyek már régóta várattak magukra.

  

   Ilyen volt Enikőnek egy régi elképzelése, mégpedig, hogy dísz ülőpárnákat készít a konyhai székekre, a terasz padjaira. Sokaknak - így például nekünk sem- még nem elég párnázott a saját ülőfelülete, ezért volt erre szükség. Boltban megvásárolni elég drága, ráadásul elég nehéz is az elképzelésünknek megfelelőt találni. Szerencsére az én kis asszonykám nagyon ügyes, szorgos teremtés, ő maga kívánta legyártani a párnácskákat. Nekem pedig, mint jó droidnak jutott a feladat unalmas része, jól megtömhettem a párnabelsőket darált szivaccsal. Lelkesen és szorgosan töltöttem az anyagot, majd segítettem a tömőlyukak összevarrásában is! Naná, nehogy véletlenül még elölről kelljen kezdenem.... :)

   A végeredmény hat darab szép, teljesen mosható, külön levehető huzattal rendelkező ülőgumó melengető! Most még szép kis pufik igaz? Nyugalom, már nem sokáig! Ha én valamire ráülök...