Bajszos csajok

   A hétvégét Pöti húgom meghívására Békásmegyeren töltöttük, ahol pár hetes késéssel megünnepeltük az ő születésnapját, és ezzel együtt családi banzájt is tartottunk. Jó volt nagyon, csakúgy mint a Margit-szigeten tett hosszú sétánk. Itt botlottunk bele egy vattacukrosba, akire hamar le is csaptunk.

    Pontosabban csak a szívem legkedvesebb hölgyei tették ezt, mivel én speciel nem rajongok ezért a ragacsos, pálcikán imbolygó bárányfelhőért. Enci és Marcsi viszont szeretik, így meghívtuk őket egy kis gyapotcukor szaggatásra. A két ifjú hölgy persze nem állhatta meg bohóckodás nélkül, evés mellett mindjárt készült a bajusz és a szakállka is...  Ezek után rám ne mondja senki, hogy gyerekes vagyok! Vagy csak megtalálta volna a zsák a foltját?

   Egy biztos. A vattacukor mindannyiunkat gyermekkorunk napjaiba röppentett vissza néhány röpke pillanatra. Nem csak elfogyasztói érezték jól magukat általa, hanem mi is. Enciről a fehér bajusz és szakáll, a piros kabát kapcsán pedig eszembe jutott az is, hogy nemsokára jön a Mikulás...