2011. szeptember 14., szerda

Ragacs 2 - avagy hogyan Ne süssünk pillecukrot


    Tegnapi bejegyzésemhez kapcsolódva juttatta eszembe a Bohóc, hogy volt már hasonló ragadáncs történetem, bár az azért nem olyan érthetetlen, és egészségtelenségre utaló sztori, mint az előző. Bohóc a pillecukrot ajánlotta a figyelmembe, ezzel történt meg a következő eset....

   
    A mályvacukor tipikus amerikai édesség, ami ebben a formájában kb. az 1800-as évek közepétől készül, és nagyon közkedvelt. Valójában nem más, mint felhabosított tömény cukor, szintén jelentős zselatintartalommal. 2009 augusztusában Bogiékkal voltunk rövid nyaraláson a Dráva mentén, erről már meséltem korábban. Gyönyörű hely, kellemes nyugodtságot áraszt. Ekkor az egyik este grilleztünk, sütögettünk tábortűz mellett. Desszertként Bogyó szüleinek jutott az eszébe, hogy az amerikaiak ezt a marshmallow-t parázs felett szokták sütögetni, úgy fogyasztják.  Mindannyian kíváncsiak voltunk rá, így kipróbáltuk!

Feltűzdeltük a nyárs végére a könnyű kis cukrocskákat, majd szépen lassan pirítani kezdtük. Fogalmunk nem volt arról, hogy minek kell történnie, vagy meddig szabad melegíteni. Nekiálltunk, hogy kitapasztaljuk a mályvacukor sütés mikéntjét, aminek hála rettenetesen jól szórakoztunk.
Valamennyien úgy jártunk, hogy ezek a kis finomságok egyszer csak megolvadtak, majd potyogni kezdtek le a nyársról. Igyekeztünk egymás segítségére lenni, nyársról-nyársra került az olvadt massza, majd végső mentsvárként kézzel nyúltunk alá. Pillanatok alatt ragadt mindenünk, győztük szopogatni a megolvadt finomságot. Többszöri próbálkozás után is így jártunk, mivel a cukrokon egyébként nem látszott semmi változás miközben a tűz felett forgattuk, csak egyik pillanatról a másikra megolvadtak. Azóta sem néztem még utána, hogy mi a sütés titka.
A pillecukor javára legyen írva, megszilárdulás után körülbelül visszanyerte eredeti állapotát, fel lehetett szedni a műanyag tálcáról, könnyedén lehetett fogyasztani. Nem olyan volt, mint a tegnap említett gumicukor, de ragadni ragadt rendesen... Naná, a cukor!  
   Az az igazság, hogy nagyon jól szórakoztunk, nevettünk rendesen! Ízre változást nem nagyon éreztem, minimális különbséget tapasztaltam csak. Ezek alapján pedig arra a megállapításra jutottam, hogy jobban szeretem a pillecukrot zacskóból fogyasztani, mint amerikai módra. Ha sütni akarok, maradok a szalonnánál!

4 megjegyzés:

Babi néni írta...

Zselatin ide vagy oda, a pillecukrot én is szeretem. :o)

annalíz írta...

És a vattacukrot....

Bohóc írta...

Bóti pillét, bótit! Abba sok az E betű! Thűűű!
Köszönetem a kiemelésért! :))

Joe bácsi írta...

Én is, én is!!! :)
Nagyon szívesen!

Megjegyzés küldése