2011. június 18., szombat

Köszönöm!


   Nem dicsekedni szeretnék, remélem nem értetek félre. Nagyon sok szép ajándékot kaptam a búcsúzóktól, és ezek közül néhányat szeretnék itt feljegyezni, megmutatni, de legfőképpen megköszönni. Az osztály nevében kapott ajándékot többen nem láthatták a szülői gárdából -sokan a gyerekek közül sem-, ezért is szeretném megjelentetni.

   
   A képen középen látható szekeret a búcsúzó műsoron adták át a gyerekek, az osztály nevében. Nagyon szép ajándék, és mivel szeretem a pálinkát - bár csak módjával... -, hamarosan azzal lesz töltve az üveg! Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, örülök neki nagyon!
A mögötte lévő lófej portrét Zsuzsitól és családjától vehettem át. Legfőbb különlegessége az, hogy a mamája saját munkája! Igazán értékes darab, nem tudom valóban kiérdemeltem-e egy ilyen nagyszerű ajándékot, de hálás vagyok érte! Igazán meghatott ez a figyelmesség, amire nem volt semmi szükség! Köszönöm!
A bor különlegessége abban rejlik, hogy külön nekem lett címkézve, így Dóri ajándéka azután is emlék maradhat, miután egy különleges alkalommal majd elfogyasztjuk. Köszönöm Dóri!
A toll, melybe belegravíroztatták a nevemet, szintén különleges, a története, az emlékek miatt. Ajándékozójával két évvel ezelőtt ugyanilyen tollunk volt. Ezen sokat mosolyogtunk, sokszor írtunk egymáséval a móka kedvéért, majd az enyém tönkre ment. Nem tudom, hogy az említett ifjú hölgynél-e vagy nálam, erre már nem emlékszem. Több tollam azonban az ő keze miatt adta be az unalmast, mivel szerette csattogtatni őket, amíg a rugók fel nem adták a szolgálatot, vagy egyéb módon gallyra nem mentek a játék miatt. Emiatt sokat viccelődtem a tollgyilkos ifjúval, ezért nagyon stílusos volt most tőle ez a figyelmesség! Köszönöm!
Végül, de nem utolsósorban a bögre. Bogi ajándéka, és többek között a felirata miatt lett nagyon értékes számomra. Tudom, hogy ő így is gondolja, ezért választotta. Nem csak egy polcról, gyorsan leemelt darab, hanem ily módon kimondott dicséret. Olyan kedvesség, mely a búcsúzás szomorúsága mellett is tartja bennem a lelket, és biztat a jövőre nézve. Köszönöm!      


7 megjegyzés:

zsuzsy.(: írta...

Joe bácsi!:) Higgye el kiérdemelte a festményt, és a többi ajándékot is!:) Csodálatos ember és nagyon jó tanár.Hiányozni fog és itt megígérem gyakran meglátogatom majd a Kisfaludyt!:) és én KÖSZÖNÖK MINDENT!:)

Szitya írta...

Szia Joe bácsi!
Annyiszor gondolkodtam már azon, hogy vajon miként élik meg a pedagógusok egy-egy osztály búcsúztatását... Hát, az fantasztikus, ha így, mint te (az utolsó két bejegyzést egy szuszra olvastam el), miközben persze szívfacsaró is...
Nehéz lehet...
és aztán szeptemberben pedig már majd az a lelkesedés fűt mégis, hogy itt vannak az újak, akik nyilván nem lesznek kevésbé szerethetők. Mert az ilyen pedagógus, mint te "A" GYEREKet szereti, mindegy milyen. Jól értem?!
Üdvözlettel,
Szilvi

Joe bácsi írta...

Úgy legyen Zsu, úgy legyen! Mindig szívesen látunk benneteket!

Joe bácsi írta...

Jól érted Szitya!

Ami írta...

Nagyon szépek az ajándékok! Látszik, hogy szeretnek a tanulóid :)

MJ írta...

Gratulálok Fiam! Büszke vagyok rád! Rátok! :)

Magdi írta...

Azon ritka ajándéka vagy az életnek, akire könnyes szemmel fognak gondolni a gyerekek, még évek múlva is.
Ez az a kincs, ami értékkel nem mérhető.
Örülök, hogy ismerhetlek és minden tiszteletem a tiéd és kedves szüleidé.

Megjegyzés küldése