2011. június 11., szombat

Irány Sopron!



   Annyi minden történt a héten, hogy ha mindent meg szeretnék itt örökíteni, napokig kellene ütnöm a billentyűzetet. Erre nincs időm, még zajlik az élet. Csütörtökön és pénteken volt a legfontosabb eseményünk, az osztálykirándulás, amiről már többen várják a beszámolómat. Megmondom őszintén, nem könnyű. Most igyekeztem a háttérben maradni, hagyni a fiatalokat egymással foglalkozni. Persze nem minden szabály nélkül...

   Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert  az elmúlt időszak rendesen kimerített, és pont a kirándulás első napján nagyon rám ült a fáradtság. Kedvetlen, morcos voltam, és ezt érezni is lehetett. Indulás után elkezdett szakadni az eső, ami tovább lendített a jó hangulatomon, legszívesebben hazamentem volna. Még jó, hogy azért nem maradt ez így két napon keresztül.... 
Szakadt az eső, de hála a jó istennek, megúsztuk a rossz időt azzal, hogy főként a buszozás alatt esett. Első állomásunk Ják volt, itt természetesen a templomot néztük meg. Bár az ilyen program a mai fiatalságot nem hatja meg, azért mindenki örült, hogy kicsit megmozgathatja elgémberedett tagjait, és szerintem a híres építmény is sokaknak tetszett. Itt kissé szemerkélt még az eső, de már nem áztatott. Nem volt ekkora szerencsénk Szombathelyen, ahol a másfél órás városnézés és szabadprogram alatt már ismét bőszen hullatta az ég a könnyeit. A szabadprogram éppen ezért kávézókban üldögélve, beszélgetéssel telt el nagy részünk számára. Sopron felé közeledve tisztult az idő. Ez azért is volt jó, mert a leginkább várt program a bobozás volt. Fiataljainknak ugyanis nem a kulturális fejtágítás, nem Magyarország szépségeinek megismerése a legfontosabb, hanem a szórakoztató jellegű, szabadban eltöltött dolgok. 
Félő volt, hogy a nyári szánkózás kimarad, ám kegyesek voltak hozzánk az égiek, és megejthettük ezt a mindenki számára üdítő szórakozást. Én is ötször lecsúsztam, a végére pedig fokozatosan visszatért a szokásos jó kedvem. Mik vannak??? :)
Szállásunkat este értük el, a Soprontól 3 km-re lévő Harkán. Közvetlenül a határ mellett található egy családi vendégfogadó, mely 2-3-4 ágyas szobákkal, valamint egy 8 fős apartmannal várt minket. Négy éve már szálltunk itt az előző osztályunkkal, kipróbált helyről volt szó. Televízió, internetlehetőség, sportpálya, igényes lakrészek fogadtak minket. Finom vacsorában és kellemes vendéglátásban volt részünk, majd jött az esti akció...
Sejtettük, hogy nem lesz minden fenékig tejfel. Nem mondom el, miket koboztunk el szép sorjában leleményes diákjainktól, de azt hiszem jó volt résen lenni. Utolsó kirándulásukra alaposan felkészültek tanulóink, csupa olyan dologgal, amit kifejezetten tiltottunk. Igaz, kemény kézzel kellett "lecsapnunk", de így utólag szerintem ez is élmény a kis rosszcsontoknak. Ma már én is nevetek a történteken, és bár két óránál többet nem sikerült szundikálnom, másnap már jókedvű és derűs voltam, aminek láthatóan örült mindenki.

Sopronban, mintegy reggeli bemelegítés gyanánt megnéztük a sörházdombi kilátót. Apropó bemelegítés... Márk bácsi reggel tartott egy kis tornát a friss és üde "harcosoknak", nehogy valaki túlságosan is pilledt legyen a nap folyamán. A Lövér-körútról vagy a Sörházdombi útról kellemes sétával könnyen elérhető objektum remek kilátást nyújt az egész városra, és a Soproni-hegység erdőkkel borított lejtőire.



Sopron belvárosában a tavaly már megismert játékos módon ismerkedett mindenki a város nevezetességeivel, egy újabb Cool-túra keretében. Amennyire "köpködött" eleinte mindenki miatta, annyira jól sikerült ez a közel egy órás program is, lelkesen hajtották végre a feladatokat a csapatok.
A várost elhagyva megnéztük a Fertőrákosi Kőfejtőt, majd az itt található ebédlőben ebédeltünk is. Ez utóbbi nem okozott nagy sikert, a buszban mindenki igyekezett valamilyen édességgel helyrerázni az ízvilágát, még én is, pedig igencsak nem vagyok finnyás.... :)

A Fertő tó következett, mely Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. Igazi alföldi, síkvidéki sóstó. A fertőrákosi cölöpházak elénk táruló romantikus képe szerintem mindenkinek tetszett, jólesett itt egy könnyű kis séta, mielőtt továbbmentünk volna Fertődre, az Esterházy - kastélyba. A gyönyörű épület olyan kulturális értéket képvisel, amelytől szerencsére nem zárkóztak el ifjaink. Nehéz őket bármilyen múzeumba, templomba, kastélyba bevonszolni, ám a barokk épületegyüttes egyedülálló építészeti jelenségként megfogta az ő érdeklődésüket is. Az egy órás idegenvezetéssel járó fejtágítást egészen jól viselték máskor oly türelmetlen fiaink és lányaink, bár néha azért muszáj volt őket csitítani....
A hazaút során már csak Keszthelyen álltunk meg egy rövid időre, "kötelező" volt ugyanis egy kis McDonald's. Mindenki kapott egy sajtburgert uzsonnára, és persze szabad vásárlási lehetőséget. Jómagam nem vagyok híve ennek az étteremláncnak, de a sikere vitán felüli. 
   A buszon jó volt a hangulat, a sok beszélgetés, a fényképek másolása, jövő heti programok tervezgetése mellett szinte észre sem vettük, hogy hazaértünk. Volt aki átaludta az utazás egy részét, majd este hét órakor fáradtan, élményekkel gazdagon, egészségesen szálltunk ki a buszból. Utolsó osztálykirándulásunkon nem volt minden tökéletes, de összességében jól éreztük magunkat, és ez a lényeg! Még két nap együtt, és ballagunk...  

2 megjegyzés:

Magdi írta...

Csodálatos emlékek:) Jó volt gondolatban veletek kirándulni.
Örülök, hogy megismerhettem általad egy csupa szív tanárt, aki valóban a hivatásának él.

zsuzsy.(: írta...

Jó kirándulás volt..:D csak kár hogy az utolsóó így eggyütt.:( az "elkopzott" holmik...erre nem tudok mit írni..:D de ettőől függetlenül nem volt rossz!:)

Megjegyzés küldése