2011. április 11., hétfő

Mikor a fák...

Mikor a fák tavasszal virágba borulnak,
beindul az élet odakint a szabadban.
Zümmögő méhek lepik el a virágot,
s fészkelő madarak ugrálnak az ágon.

Mikor a fák lombja már harsányan üde zöld,
a nap melegében mindenki tündököl.
Fiatal fiókák lepik el a fészket,
csicsergésükkel teszik nekünk a szépet.

Mikor a fák színes ruhába öltöznek,
hűvös szellő járja már a vidéket.
A madarak lassan délre költöznek,
s aludni készül a bölcs természet.

Mikor a fák kopasz ágaikat tárják szét,
neked kell etetned a fázós cinegét.
Ha fehér dunyha lepi el a fát,
az éhező madár csak terád vár!


.

6 megjegyzés:

Karesz írta...

:-))

MJ írta...

Mikor hűvössé válik a tavaszi szél,
Joe bácsi évszakokon szárnyal s mesél.
Tavaszt, nyárt, őszt és telet, mind a négyet,
Mind a kedves szépet felidéz, mit szeret. :)

Joe bácsi írta...

:)
MJ, ez nagyon jó...! :)

Bojtor Zsuzsi írta...

jajj ez nagyon aranyos.;)

annalíz írta...

Igazán szép, méltó a Költészet Napjához!

Joe bácsi írta...

Köszönöm! :)

Megjegyzés küldése