2011. április 9., szombat

Bojtor Zsuzsanna - Nekem...

Nekem...

Nekem te vagy az éjjel, te vagy a nappal,
Te vagy az alkony, és te vagy a hajnal.
Mosolyt csalsz arcomra ha bú nyomja lelkem,
Valami szépet ébresztesz mindennap bennem.

Nekem te vagy az éjjel, te vagy a nappal,
Te vagy az alkony, és te vagy a hajnal.
Ha rád gondolok akkor jobb lesz a kedvem,
Világossággal telítődik meg a lelkem.

S tudom néha van úgy, hogy elfutni könnyebb lenne,
Ha a gondatlanság csak úgy szárnyai alá venne,
Ha életet lehetne cserélni egy napra,
Hogy más lehessek, ne az aki vagyok ma.

De akkor nem lennél az éjjelem, nem lennél a nappalom,
Nem lennél az alkonyom, és nem lennél a hajnalom,
S akkor a bú örökre szívemben lakna,
S a szép mi bennem van örökre meghalna.

10 megjegyzés:

Bojtor Zsuzsi írta...

köszönöm.:)

MJ írta...

Nekem... tetszett. :))

Hegemony77 írta...

Nekem is tetszett!

annalíz írta...

Zsuzsa, ez nagyon kedves vers, boldog lehet az, akinek ezt írtad...

Bojtor Zsuzsi írta...

köszönöm mindenkinek.:)

Apa54 írta...

Nekem egyszerűen felfoghatatlan, hogyan tudnak kipattanni egy zsenge elméből ilyen komoly gondolatok. (Még szerencse, hogy nem mindenki olyan földhöz ragadt gondolkodású, mint én. Hol lenne a világ akkor?)

Bojtor Zsuzsi írta...

Apa54 néha én sem tudom honnan jönnek az ilyen gondolatok.:) csak jönnek és leírom!:)

Magdi írta...

Nagyon szép vers!
Szeretettel gratulálok!

Joe bácsi írta...

Zsenge elme nem gyenge elme... :) Pörög a leányzó agya, ha nem az iskoláról van szó... :) Bocsi Zsu! :))

Bojtor Zsuzsi írta...

:DDD
ez így van.:D
éés mindenkienk köszönöm.:)

Megjegyzés küldése