2011. március 28., hétfő

Mi is történt Bundással?

   A napokban két bejegyzés erejéig is sztorizgattam Bundás műtétjéről, az azonban nem derült ki egyikből sem, hogy miért is került szike alá az én kedves kis barátom. Többen kérdezgették, volt aki személyesen, volt aki itt a blogban, ezért most felfedem a rejtett információt... :)
  
 Szerencsére semmilyen betegségről nem volt szó, egyszerűen csak az ivartalanítás jött be a képbe. Bundi szuka kutya, mi pedig nem tenyésztési céllal vettük magunkhoz. Ez okból kifolyólag már az elhozatalakor megbeszéltük, hogy elvégeztetjük ezt a kellemetlen, de nyilvánvalóan hasznos beavatkozást. Évente több alkalommal a tüzelési időszakban zárni kellene a kutyát, esetleg hormonálisan védekezni, de mindezek mellett is fennállna a vemhesség veszélye. Akkor pedig jönne a kiskutyák miatti teher. Mi józan ésszel végiggondolva, ezt nem akartuk felvállalni.
Karácsony előtt két nappal kutyaoltásra mentünk, ahol rákérdeztem a doktor néninél, hogy mikor lenne tanácsos elvégezni. Kiderült, hogy már régen lehetett volna, de minél előbb meg kellene csinálni. A későbbi rákosodás esélye jóval kisebb, ha minél fiatalabb az állat. A közhiedelemmel ellentétben nem szükséges egyszer sem megelletni a szukákat. Az ivartalanított állatok hosszabb életűek, és ritkábban betegszenek meg. Az ivarzás viszont mind a kutya, mind a gazda számára megterhelő.
A kedves kis dokinéni mindjárt ki is írta volna december 23-ra a műtétet, amibe nem egyeztem bele az ünnep nyugalma miatt. Ezért 28-án reggel mentünk, két órás volt a procedúra mindennel együtt. Kis izgalom is vegyült a dologba, mert kutyusunk valószínűleg már hormonális szinten belépett az ivarzás időszakába. Onnan derült ki, hogy vérzékenynek bizonyult, ezért hosszabb is volt a megszokottnál a beavatkozás. Az ijesztő az volt a dologban, hogy egy napig emiatt nagyon kellett figyelni Bundus kedélyállapotát, amiből esetleges belső vérzésre lehetett volna gyanakodni. Szerencsére azonban másnap reggel már olyan vidám és életerős volt a pajti, mint máskor. Talán kicsit hamarabb elfáradt....
   Innentől a történet már ismert, nem mesélem tovább. Én minden felelős kutyatulajdonosnak azt tudom ajánlani, hogy ha nem szeretnének tenyésztéssel foglalkozni, akkor mindenképpen érdemes ivartalaníttatni. Személyiségében nem változik barátunk, de egy sor kellemetlenségtől megkíméljük egymást. Igaz, az anyaság örömétől is megfosztjuk, de még mindig humánusabb megoldás, mint amikor a gazdátlanul maradt kölykök utcára, vagy egyéb kegyetlen körülmények közé kerülnek. Sajnos tele vannak ilyenekkel a hírek...

8 megjegyzés:

Agnes. írta...

Ebben is nagyon egyetertek Veled, sajnos nagyon sok allat kerul az utcara:(
Itt felenk azonnal, ha bejelentest kapnak osszeszedik Oket, de a sorsuk bizonytalan, hiaba hirdetik az orokbefogadast.
Gyogyulast a kutyusnak!

Joe bácsi írta...

:) Hát azóta már igencsak meggyógyult a lelkem...

Apa54 írta...

Elküldtem blogodat Roni gazdájának, hátha tettre inspirálja Bundás esete őt is.

baratella írta...

Joe bácsi!
Próbálom megérteni és elfogadni döntésedet Bundás ivartalanításával kapcsolatban, de!!! A leírt soraidban sok ponton ellentétes az én látásmódom és a 18 éve tartó 7 kutyával-együttélési tapasztalatom.
Késztetést érzek, hogy néhány észrevételt és gondolatot írjak ebben a témában, a "szerelmem a tibeti kutya "blogban.

Joe bácsi írta...

Apa54, rendben..
baratella, mindenben nem érthetünk egyet. Van aki fel tudja vállalni a kutyatenyésztéssel járó anyagi és egyéb gondokat, van aki nem. Persze, minden t meg lehet oldani. Mégis azt mondom, hogy felelősségteljes döntést hoz az, aki nem vállalja az ivarzást, és ezért elvégezteti a beavatkozást. Ettől én még nem leszek rosszabb állatbarát, mint az aki nagyobb állatparkot bír felvállalni...

Raindrop írta...

Nekem 3 kutyám van. A legidősebb fiú nálunk átesett a műtéten, mert elképesztően szenvedett. Állandóan felfokozott állapotban volt, és azt mondta az orvos, hogy nem tesz jót a szívének.
Azóta nyugodt, kiegyensúlyozott, de kicsit meghízott.

Amikor mi is kaptunk gallért, én összefirkáltam alkoholos filccel. Csontokat, kutyákat, macskákat rajzoltam rá. :D Az állatorvos utána elkérte, annyira röhögtek rajta. Azóta is ott van a rendelőben. :D

Joe bácsi írta...

A hízáson segít, ha visszább veszitek egy kicsit az étel mennyiségét, és többet futtatjátok. Egyébként biztos, hogy sokkal nyugodtabbak lesznek tőle a kutyák. Állatorvosok is ajánlják ezért is a műtétet.
A gallér vicces lehetett, hiába nagyon kreatív vagy! Ez nekünk a nagy izgalomban eszünkbe sem jutott... :)

Mónika írta...

Sokan vagyunk, sokfélék, nem csoda, hogy a visszajelzések a műtéttel kapcsolatba itt is megosszák a kommentelőket...
Nálunk az ivartalanítás jött be, de hogy ennek köszönhetően, vagy sem élt 17 évig az Afgán agarunk (aki tavaly aludt el)azt nem tudom, csak azt, hogy az örökös állterhesség miatt jól döntöttünk...
Lehet, hogy a fajtájából adódóan, de hízásra se került sor a mi esetünkben!
:)
Társa, a menhelyről hozott keverék kan (Tódor) is túl esett egy kisebb műtéten, sőt a csavargó életvitele miatt még chipet is kapott.
Sajnos az öreg kutya elvesztése után őt is elveszítettük, nem tudta megemészteni az együtt-töltött 8 évet, majd a hirtelen jött magányt...
:(
Szeptember óta nincs kutyánk, de tudom, hogy hamarosan ismételten gazdagíthatjuk azok táborát, akik azt az elvet vallják, hogy kutya nélkül lehet élni, de minek!
:D
Egyenlőre, még családon belül is folynak viták a kiskorúakkal, mert nem egyeznek a vélemények a kutya méretét és nagyságát illetőleg, de az biztos, hogy most is 2 kutyába gondolkozunk, már csak a társaság miatt is...

Megjegyzés küldése