2011. március 30., szerda

Csintalan lányok palacsintái

   Nem éppen egy szokványos technika órán vannak ma túl, kedvenc nyolcadik osztályos tanulóink. Márk bácsi vezényletével nem kis feladatra vállalkoztak, amikor háztartástan ismeretek keretében palacsintasütésbe fogtak. A tanár úr nem igazán szeret főzőcskézni a tanteremben, ezért igencsak meglepődtem, amikor a lányok sikeresen meggyőzték őt erről a szándékukról. Egy héttel ezelőtt még kissé talán szkeptikusan álltam a dologhoz, de az ifjú hölgyek tényleg komolyan gondolták!


   Tegnap este már olvasgattam az osztály facebook csoportfalán, hogy nagy a lázas készülődés. Szépen be volt osztva egymás között, ki mit hoz, kinek mi lesz a feladata. Le a kalappal, mert precízen gondoskodtak mindenről. Szegény Zsuzsi reggelre lebetegedett, de a közösségi oldal üzenőfalán gyorsan jelezte a többieknek, akik mindjárt átvállalták az ő részét is. Na igen, néha van haszna is ennek az agyonszidalmazott facebooknak is...
Két órán keresztül szorgoskodtak a csajok, minimum 100 palacsintát akartak kisütni. A végleges darabszámot nem tudom, de lett bőven. Ha a villanytűzhely nem gyengélkedik, akkor sokkal többet készíthettek volna, de a technika ördöge ezúttal ellenük játszott. Sebaj, így is jutott mindenkinek, még az őket tanító tanároknak is. Engem ismerve kezdetben nagy adagot terveztek nekem, végül ez kettő darabbá zsugorodott, de nem vagyok mohó, bőven elég volt így is. Finomra és szépre sikerült a tészta, az ízesítés pedig már igazán nem nagy kunszt.

Az iskolát belengte a frissen sült palacsinták illata, jöttek is a felsős tanulók a szagra rendesen. Ők most nem kaptak, de az osztály fiú tagjai nem maradtak teljesen étlen, róluk még gondoskodtak a leendő szorgos kis háziasszony palánták. Az urak persze a mennyiséggel nem, de a minőséggel igazán elégedettek voltak, így a lányok is teljesen elégedettek lehetnek. Jól sikerült az akció!
   Nagyon tetszett a mai napban az összefogás, a szervezettség, a jó hangulatú munkamorál, és az egymás iránti gondoskodás megnyilvánulása. Mert bár volt egy kis tanári felügyelet és támogatás, de szinte mindent ezek a fiatal lányok bonyolítottak le. Az élet is erről szól, így ma egy igazán hasznos technika-életvitel-háztartástan foglalkozáson vehettek részt. Mi pedig köszönjük a finom kóstolót! 

14 megjegyzés:

Kőrösi Mercédesz írta...

Ez jóóó! Mi fúrtunk-faragtunk anno, lány létünkre, és irigyeltük a sütős-főzős csoportot...
Jó lehetett a légkör, látszik a képeken is. Tetszik, hogy így szereted az osztályod, azt nagyon érzi a brigád! Látom az enyémgyerekeken:)
ja, egy kedves idős barátom így hívja: PACSALINTA...;)

Joe bácsi írta...

Hát m, én fúrni-faragni azért jobban szeretek, de gondolom ez érthető... Egyébként palacsintát is szívesen sütök, nálunk Eni összedobja a tésztát, én pedig sütöm. Feldobálva, ahogy kell! Szeretem a pacsalintát... :))

Éva írta...

Szia! Emlékszem, gyerekkoromban virágkarót kellett faragni,késsel mintákat vágni bele. Nem szerettem, mert kemény volt a fa, gyenge a kezem.
A lányos feladatokat jobban szerettem. Régi képeslapokból kettő-kettőt pelenkaöltéssel össze kellett varni, majd kinyitható tetejű dobozt csinálni belőle. Ez volt a kedvencem.
Soha nem főztünk. Érdekes, ezt akkor észre sem vettem.

annalíz írta...

Csintalan palacsinta de fincsi...nagyon jó volt olvasni, helyesek a lányok.

Agnes. írta...

Most akkor a napokban mar latom, hogy palacsintat fogok sutni:D
Tenyleg nagyon latszik a jo kozosseg, ami szerintem mindig a tanarbol indul ki, O tud igazgatni, terelgetni, osszefogni, es Te ilyen vagy nagyon:)Ilyenkor mindig visszanyerem a hitem, amit sokszor elveszitettem tanarok kapcsan, elnezest de igy volt:)

Szep napot kivanok!

Sári mama írta...

Ízesre sikeredett ez a blogod, kedves Joe bácsi!
Szinte biztos, hogy ezt a felejthetetlen órát/ foglakozást mindegyikük haza is viszi és később minden palacsinta sütéskor előveszi majd.
Évának, "m"-nek is maradandó nyomokat hagyott valamiért a technika óra, mint jómagamnak az ott elkészített túrógombóc leves :)

Muzsi Attila írta...

Sokkal gyorsabban bemelegszik egy közösség, ha az élettel kapcsolatos tevékenységeket művelnek. Például palacsinta sütés. Aztán közben belefér egyéb is.

Macsek írta...

Olyan jó, hogy érződik, mennyire szereted a gyerekeket, az osztályod :)) És igen, az ilyesféle órák valóban nagyon hasznosak, nem csak főzés-technikailag, hanem közösségi értelemben is. :)

Apa54 írta...

Kösz a tippet.
Jó látni az ilyen emberközeli közösségformálást. Csak így tovább.

MJ írta...

Gyakorolni is kell! Öreg szülék azt szokták mondani bizonyos kérdésekre válaszként.
"Sok palacsintát kell még addig kiharapnod fecskefarokra."

Joe bácsi írta...

Kedves Éva köszönöm, hogy benéztél hozzám! Gyere máskor is, szívesen látlak. Én is faragtam virágkarót, valóban fiús feladat volt. Akkor azonban eszembe sem jutott ilyeneken gondolkodni... :)
Annalíz, valóban nagyon helyesek!
Agnes, ne aggódj vannak azért még lelkes pedagógusok! Sokan!
Sári mama a túrógombóc is nagy kedvencem, de levesben még soha nem ettem! Érdekes lehet.
Attila, teljesen jól látod!
Macsek, nagyon szeretem őket. Sajnos két hónap és kirepülnek... :(
Apa54, köszi. Tudod, hogy én nagyon emberközeli próbálok maradni... :)
MJ, én szívesen harapdálom azokat a fecskefarkakat.... Gondolom ezzel nem leptelek meg!

Esztii írta...

Márk bácsi is beletartozik a csintalan lány kategóriába? :D

Joe bácsi írta...

Eszti, Márk bácsi inkább csak csintalan... :)
Üdv nálam!

Mónika írta...

Fantasztikusak vagytok!
Olyan jó olvasni, hogy a mai világba vannak még ilyen jó iskolák, pedagógusok...
Saját iskoláséveim technikaóráira visszatekintve, csatlakozom a fúrós-faragós, "nemszeretem" táborához!

Megjegyzés küldése