2011. február 15., kedd

Te rongyos élet...

"Te rongyos élet, bolondos élet,
Mitől tudsz olyan édes lenni mint a méz?
Te rongyos élet, bolondos élet,
leszokni rólad istenem milyen nehéz!"


A Csárdáskirálynő című operett jól ismert dala jutott eszembe Bundásról. Habzsolja, élvezi az életet, legkedvesebb játéka pedig a rongyozás.



   Kiskorában mikor meghoztuk a családba, több apró játékot is kapott. Apró gumilabdát, teniszlabdát, rongylabdát, és megkapta az egyik kinyűtt pólómat is. Naná, hogy az lett a sláger! Minden játékot gyorsan megtanult és felfogott, jó esze van. Részt is vesz mindegyikben, de csak rövid ideig, azután már veszi is elő a kedvencét...
Szereti húzni-vonni, örömében fejével rázogatni ha sikerült elvenni tőlem. Még a lábaival is rásegít, csak tudja kivenni a kezemből. Igencsak aranyos ilyenkor. Azután a megszerzése feletti boldogság pár másodpercig tart csupán, mert már hozza is vissza a kezembe, hogy folytassuk. Ha hátat fordítok neki, akkor finoman böködi orrával a lábam, kéri a folytatást! Próbáltam én már mindent, ez maradt a liebling...

Van olyan vélemény, mely szerint ettől agresszívebb lesz egy kutya. Ezt én nem vettem észre, de utánaolvasgattam. Nem igaz! Ésszel kell csinálni, nekünk kell irányítani. A csúcson abba kell hagyni a játékot, nekünk kell belőle győztesen kikerülni. (Ez egyébként minden játékra igaz.) Fontos, hogy parancsszóra befejezze a "harcot" és elengedje a rongyot. Nálunk ez teljesen így van, a legfelhergeltebb állapotában is leáll ha azt kérem. Aminek nagyon örülök, hogy mindezek mellett is kiválóan működnek házőrző-védelmező ösztönei. A legaktívabb szórakozás közben is éberen figyel, és bármilyen szokatlanságot észlel, már rohan is ellátni feladatát. Látni a szemén és a fülén, amikor felfigyel valamire! Olyankor ha lényegtelennek ítéli a dolgot játszik tovább, ellenkező esetben indul rendezni a sorokat. Ilyenkor hiába is rázom neki a rongyot, nem érdekli. Csak egy másik parancsszó állítja meg. Vérbeli házőrző.... :) 

A továbbiakban kedvenc játékát motivációs eszközként is használom majd képzésnél és sétáltatásnál, csak bírjam pólókkal... :)

   Másik nagy hobbija most a faággyűjtés és annak rágcsálása lett, mint azt már a faragómester címszó alatt leírtam. Ez jó, mert nem okoz vele semmi kárt, pusztán az utána való takarítás marad rám. Szerencsére a holmijainkhoz nem nyúl, a házikóját sem rágja már egy jó ideje. 

7 megjegyzés:

Apa54 írta...

Szép nagy lett.

Joe bácsi írta...

Nő a csöppség, és még nőhet... :)

KisVirág írta...

Valóban a gazdán múlik sok minden, ha nem minden :) Nagyon kedves kutya! Az utolsó képen különösen látszik rajta a biztonság, az elégedettség és a jó gazdi léte :))

Joe bácsi írta...

Köszönjük! :)

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

nagyon szemléletesen írtad le!

MJ írta...

Jó lelkű, okos "vahúr".

baratella írta...

Sajna, még a mai világban is sokan gondolnak úgy a kutyára, mint egy embernek alárendelt állatra.
Amint te is megfogalmaztad érző, okos és társas lény.Nem az agresszív viselkedést kell látni bennük, hanem a szeretni vágyást,a játékosságukat.
Az én Maxi kutyám 9 éves , de még mindig, mindennap elvárja ,hogy játszanak vele,Maxinak a fadarab a mindene, na azért a pólók nálunk is fogynak.

Megjegyzés küldése